Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - V. Papp Remig: A magyarországi ivóvízellátás adatai

396 PAPP RÉMIG kizárólag csak az egyes ivó vízellátási elemekkel foglalkozik és vagy csak a vízművekre, vagy csak az artézi-kutakra stb. vonatkozik. A magam részéről továbbra is megkísérlem és szorgalmazom az ivóvízellátás kérdésének nagyobb egységbe való összefoglalását és ezért ebben a rövid statisztikai ismertetésben is mind a három, illetőleg négy területre (vízművek, körzeti vízvezetékek, mélyfúrású és ásott kutak) kiterjeszkedem. a) Vízmüvek. Említett tanulmányom megjelenése óta csak néhány év telt el, mégis hazánk időközben bekövetkezett örvendetes területi gyarapodása miatt és ennek a kötetnek a teljessége érdekében, indokolt, hogy a vízművekre vonatkozó statisztikai adataimat némileg kiegészítve ismét közreadjam. Sajnos, a trianoni országterület városi vízműveinek számában az előbbi, 1935-re vonatkozó statisztikai kimutatásomhoz képest nem történt változás. A váci vízmű megépítése óta, vagyis 1928-tól 1940-ig, nem épült hazánkban egyetlen városi vízmű sem. Ez hazánk ivóvízellátásának legszomorúbb korszaka, amelyet talán megszakít végre a folyó évben Salgótarján központi vízművének építése. Nem tartottam volna ildomosnak azt, hogy a mai nehéz időkben a városi és községi közigazgatás emberfeletti módon túlterhelt tisztviselőit újabb kérdőívekkel zaklassam és ezért a trianoni ország területre vonatkozó adatokat említett tanulmányomból változatlanul vettem át. Újak azonban a visszacsatolt területekre vonatkozó adatok. A visszacsatolt területek 10 városa közül 6-nak van központi vízműve. Ezekhez kérdőívvel fordultam és Kassa, Munkács, Rozsnyó, Rimaszombat és Ungvár vízművétől választ is kaptam. A városi vízművekre vonatkozik az I. táblázat. Szigorúan véve helytelen az, hogy a táblázat adatait összegeztem, mert nem ugyan-egy esztendőre vonatkozván, nem egyneműek. Mégis meg kellett ezt tennem, hogy legalább tájékoztató összefoglalást adjak viszonyainkról. A vízmű nélküli városokat a 2. ábrán soroltam fel. A részleteket illetően többször idézett régebbi adatgyűjteményemre utalok. A visszacsatolt városok vízműveiről a következő adatokat kaptam : Munkács városának vízműve 1935-ben épült, 4-04 millió csehkorona költséggel. A vizet a Latorca-folyó melletti, kavicsrétegbe lesüllyesztett két aknakútból, villamos motorral közvetlenül kapcsolt búvárszivattyúk szállítják a városba és a város átellenes oldalán lévő, 2x450 m

3-es kétkamarás szolgálati medencékbe. Az elosztóhálózat öntöttvas, az ezen kívüli vezeték acélcsőből készült. (Ormos Endre közlése.) Az 1938. évi vízfogyasztás 271.995 m

3 volt. Ungvár város vízműve 1930—31-ben épült, 9 millió csehkorona költséggel. A vizet 4, egymástól 150 m távolságban lévő, 4-0 m átmérőjű, 8-0 m mély kútból veszik s az egy gyüjtőkútban gyűlik össze. Innen 2 darab villamos üzemű (50 kVA) szivattyú nyomja a két, egyenkint 1000 m

3 űrtartalmú szolgálati medencébe a vizet 2500 m hosszú acél nyomóvezetéken át. Az elosztóhálózat anyaga öntöttvas. (Mihálka Gyula műszaki tanácsos közlése.)