Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - V. Papp Remig: A magyarországi ivóvízellátás adatai

A MAGYARORSZÁGI IVÓVÍZELLÁTÁS ADATAI. írta: PAPP RÉMIG. Bevezetés. Minden műszaki, társadalmi vagy állami munkánál első dolog a meglévő helyzet fölvétele, térképezése, az adatok összegyűjtése. Csak a meglévő helyzet teljes és tökéletes ismeretében alkothatunk magunknak képet az elvégzendő munka nagyságáról és készíthetünk célkitűzéseinknek megfelelő munkatervet. Közismert, hogy hazai ivóvízellátásunk elhanyagolt és elmaradt állapotban van és ezen a téren még igen sok a tennivaló. Nehézzé teszi azonban az átfogó és egységes munkaterv összeállítását az a körülmény, hogy az ügyre vonatkozó adatgyűjtésünk még hiányos, sőt, általában mondhatjuk, nincs. Az ember háztartási-víz szükséglete, amely ivásra, főzésre, tisztálkodásra és mosásra szolgál, a civilizáció foka és a vízbeszerzés nehézségei szerint tág határok között változik. Alacsony fejlettségi fokon naponkint és fejenkint 5—10 liter vizet használnak el. Városi lakosaink napi fejadagja 80—100 liter, Budapesten kb. 200 1. Nagyobb városoknál az előbb említett célokhoz az utcák, terek öntözése és az ipari vízszükséglet is hozzájárul és ezek emelik a napi fejadagot egyes városokban 300—400 liter fölé. Azt hiszem nem járunk messze a valóságtól, ha hazánk országos átlagában az évi vízfogyasztást fejenkint 35—40 m

3-ben vesszük föl. Ez hazánk jelenlegi 11 millió lakosára számítva kb. évi 400 millió köbméter víznek felel meg. (A Balaton víztömegének kb. 1/

5 része). Ez a mennyiség az ország területére hulló csapadékmennyiségnek kb. 0-5—0'6%-a. (Németország évi ivóvízfogyasztása a birodalom területére hulló csapadék 1-5%-a.) A 400 millió m

3-es vízszükséglet fedezésére legnagyobb részben természetes úton szűrt talajvíz szolgál. Kisebb részben forrásvizet és mesterségesen szűrt felszíni vizet, folyó- vagy tóvizet is használnak. Közvetlenül fölfogott csapadékvizet, (mint pl. a karsztvidéken, vagy a trópusokon) hazánkban ivóvíz céljára általában nem használnak. Sajnos azonban sok helyen isszák a folyók és patakok vizét szűretlenül is. A víz szétosztásának a kútból való közvetlen merítés és széthordás a legegyszerűbb és legelterjedtebb módja. Az Alföldön fúrt számos artézi kút vizét, amely gyakran 6—8 m nyomással szökik fel, kisebb csőhálózaton egy-egy házcsoport, utca vagy kerület házaiba közvetlenül is bevezetik. A természetes nyomás azonban csak arra elegendő, hogy egyes telkekre, házakhoz elvigye a vizet ; ott már kézi szivattyúval emelik fel. Ezek az ú. n. „körzeti vízvezetékek" hazánkban igen elburjánzottak. Hódmezővásárhelyen pl. 1936-ban már 86 kúttársasági vízvezeték volt.