Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - IV. Tomcsik József-Jendrassik Aladár: Az Országos Közegészségügyi Intézet munkássága az ivóvízellátás terén

A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET MUNKÁSSÁGA 38 3 Az Intézet és a vizsgáló állomások az 1938. év végéig összesen 70-748 bakteriológiai vízvizsgálatot végeztek. Ezek a vizsgálatok rendszerint csak a colibacillus keresésére irányultak, minthogy a legnagyobbrészt postán beküldött vizsgálati anyagban céltalan lett volna csíraszám meghatározást végezni. A vizsgálat 0-5—0-5 cm

3 víznek megfelelő táptalajt tartalmazó öt erjesztő csőbe való leméréséről, majd pozitív reakció fellépése esetében további azonosítási vizsgálatból állott. Kifogásoltuk a vizet akkor, ha az öt cső közül legalább kettőben pozitív volt az erjesztési reakció. Mint a táblázatból látható, az összes megvizsgált vízminta 45%-ában lehetett a coli-bacillust kimutatni és így a frisskeletű szenynyeződést, illetőleg fertőződést megállapítani. Jendrassik szerint jelentős különbség mutatható ki a vízminták coli-fertőzöttségében aszerint, hogy a vizsgálatot milyen évszakban végezzük. Legmagasabb százalékban mutatható ki a vízminták fertőzöttsége augusztus—november hónapokban. Érdekes, hogy bizonyos összefüggés állapítható meg a vízminták coli-fertőzöttsége és a tífusz-esetek számának évszakos ingadozása között. A kémiai vízvizsgálatok száma valamivel kevesebb, az 1938. év végéig összesen (>1.507 volt. A vizsgálati anyag legnagyobb része hasonlóképen postán érkezett, az osztály azonban számos esetben végzett helyszíni vízvizsgálatokat is, amelyek kapcsán a községek ivóvízellátásáról sokszor teljes képet nyert. Különösen hasznos felvilágosítást adott a helyszíni vízvizsgálat az újonnan építendő kutak helyének megválasztásánál, később azonban elengedhetetlennek bizonyult a kút fúrása közben is a cső anyagának helyes megválasztása szempontjából. Ezeket a vizsgálatokat a fenti táblázat anyagához nem számítottuk hozzá. A vízvizsgálatok helyszíni elvégzésére a Vízügyi osztály olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyeket a vizsgálatokat végző vegyészmérnök a kút mellett is rövid idő alatt elvégezhet és célszerűen összeállított laboratóriumát útitáskaszerűen magával viheti. A kémiai vízvizsgálati eljárásokról és az eredmények értékeléséről ennek a kötetnek külön közleménye szól. Ezen a helyen csak azt említjük meg, hogy az elsősorban vízvezetéki víz elbírálására elfogadott külföldi feltételeket az Intézet nem vehette irányadónak a magyarországi falusi kutak vizének elbírálásánál és kénytelen volt a követelményeket lényegesen csökkenteni, hogy ne minősítse a falusi kutakat kevés kivétellel használhatatlannak. Ma, amikor az Intézet 10 éves munkájának eredményeképen, az ország kútkatasztereként több mint 34.000 kút adatait és sok esetben a víz ismételt vizsgálati eredményeit őrizzük a Vízügyi osztályon vármegyék és járások szerint rendezve, falvaink vízellátásáról megközelítőleg helyes képet alkothatunk. Ez a kép szomorú színben tünteti fel falusi lakosságunk vízellátását, mert a vizsgált kutak 74%-át kellett kifogásolnunk. Vármegyék és városok szerint a II. sz. táblázatban közöljük az 1937 végéig vizsgált kutak fajtáit és a vizsgálati eredményeket. Táblázatunk adatai szerint a vármegyék közül legjobb volt a helyzet CsanádArad—Torontál és Hajdú vármegyében, ahol a vizsgált kutak 56, illetőleg 61%-a jónak volt minősíthető, legrosszabb a helyzet Pest, Sopron, Vas és Veszprém megyében, ahol a kutaknak körülbelül 80%-a nem megfelelő. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálatai és adatgyűjtése által feltárt szomorú helyzet az egészségügyi kormányzatot arra indította, hogy az ivóvízellátás terén mutatkozó nagy hiányokat minél nagyobb mértékben és minél