Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - III. Makó-Kléger Sándor: A M. Kir. Iparügyi Minisztérium munkálatai a hazai ivóvízellátás fejlesztése terén

AZ IPARÜGYI MINISZTÉRIUM MUNKÁLATAI 375 további fejlődése tehát már a tervezésnél megakadt. Magánmérnökeink, akik egyszersmind rendíthetetlen harcosai az ország egészségügyének, erre a cél érdekében némely esetben saját költségükön készítették el a terveket és bocsátották az érdekelt közület rendelkezésére. Eredmény azonban így is alig mutatkozott. Ehhez jött a világháború, a kommunizmus és az azt követő gazdasági válság, úgyhogy a vízműépítkezés nálunk 1913-tól 1926-ig — a nagykanizsai városi vízműnek a katonai igazgatásból történt átvételétől és bővítésétől eltekintve — szünetelt. 1926—1928 között a Speyer-kölcsönből készült 5 városi vízmű. Azóta a városi vízműépítkezés ismét szünetel és csak néhány községi üdülő- és bányatelepi vízmű került kivitelre. Ebben a megdöbbentően sivár állapotban vette át ügykörébe az iparügyi minisztérium 1935-ben az ország vízellátásának műszaki irányítását, kivéve az úgynevezett falu vízellátást, amely kérdéssel az Országos Közegészségügyi Intézet foglalkozik a rendelkezésére álló hitelösszeghez mérten kiváló eredménnyel. Az iparügyi minisztérium hatáskörébe tehát tulajdonképen az ártézi kutak és az általános városi vagy községi vízművek tartoznak, míg az úgynevezett körzeti vízvezetékekkel a m. kir. kultúrmérnöki hivatalok foglalkoznak. Az iparügyi minisztérium természetesen nem kívánta megfosztani magánmérnökeinket az esetleges tervezői és művezetői munkától, ellenben — ámbár a közegészségügyi intézettől eltérőleg, erre a célra sajnos külön hitelfedezete nincsen — a multak tapasztalatai alapján vállalta azt, hogy a tárcája körébe utalt artézi-kútfúrási és az általános községi vagy városi vízműépítési ügyekben, helyszíni tanulmány alapján, ingyen szaktanácsot és szakvéleményt ad. Erről az elhatározásáról a törvényhatóságokat 6254/1936 sz. körrendeletével értesítette. A körrendelet alapján elég sűrűn veszik igénybe az iparügyi minisztérium illetékes szakosztályát, de új, általános vízművek megvalósításának sajnos még mindig olyan súlyos gazdasági akadályai vannak, amelyek elhárítása nem áll az iparügyi minisztérium hatalmában. A minisztérium azonban minden eszközt megragad arra, hogy keresse és megtalálja a gazdasági kibontakozás útját. Mivel a vízműveknél a csövek, szerelvények, műszerek, készülékek és gépek anyagértéke az építési költségnek nagyjában a fele, a legtermészetesebb gondolat az volt, hogy a vízműépítkezésnél érdekelt cső-, szerelvény- és gépgyárak adjanak olyan hitelezési feltételeket, amelyek az építkezést lehetővé teszik. Ez az elgondolás eddig sajnos nem valósulhatott meg. A minisztérium nem zárkózik el az engedményes vízművek engedélyezésétől sem, azonban a különböző állítólagos tőkecsoportok érdeklődései gyakorlati eredményre eddig nem vezettek. Azonban addig is, amíg a gazdasági helyzet és a megfelelő kormányzati intézkedések városainkban és községeinkben a vízművek építését újból lehetővé fogják tenni, az iparügyi minisztérium elvégezte mindazokat az előmukálatokat, amelyek az építkezések megindításához szükségesek és nélkülözhetetlenek lesznek. Itt elsősorban az építési feltételeket említem meg. A helyzet e téren az volt, hogy voltak ugyan építési feltételek mind az artézi kútfúrásokra, mind a víz- és csatornaművekve, azonban részben hiányosak voltak, részben már elavultak. Ezenfelül — ellentétben a többi állami építési feltétellel — használatukat semmiféle kormányrendelet nem tette kötelezővé. Ezen a visszás helyzeten segített