Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
3-4. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás
A KULTÚRMÉRNÖKÖK ÉS AZ IVÓVÍZELLÁTÁS 373 Nem óhajtjuk részletezni azokat az okokat, amelyek az idők folyamán ezt a szolgálatot a belügyminisztériumba és onnan két más minisztériumon át az iparügyi minisztériumba vitték, csak annyit óhajtunk megállapítani, hogy az ivóvízellátás ügye csak kis részében iparügyi vonatkozású. Ez a rész egy-két szakképzett mérnökkel ott is elintézhető volna, ahol az ivóvízellátásnak kiterjedtebb vonatkozásait intézik. E tekintetben a kultúrmérnöki szolgálatra kell gondolnunk, ahonnan a magyar ivóvízellátás tulajdonképen útnak indult s ahova — ha az állami igazgatás egyszerűsítésére törekszünk — ismét vissza kellene térnie. Ezt annál is inkább helyesnek kell tartanunk, mert a kultúrmérnöki hivatalok a vízjogi törvények alapján úgyis állandóan együttműködnek a közegészségügyi feladatokat intéző alsóbbfokú hatóságokkal, azonkívül ezek a hivatalok az egyéb talajjavítások révén közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a vidéki érdekeltségekkel. Ezért, megfelelő szervezet esetén, elsősorban elégíthetik ki azt a feladatot, hogy a községek ivóvízellátását fejlesszék és javítsák. Ez a megoldás biztosítaná leginkább a jobb, gyorsabb és a helyi viszonyokhoz simuló elintézés lehetőségét. Ebben az esetben a kultúrmérnöki hivatalok felettes hatósága, a földmívelésügyi minisztérium keretében könnyebben volnának azok a kérdések megoldhatók, amelyek a vízellátás elterjedése érdekében kívánatosak. Ilyenek pl. az engedélyezési eljárás meggyorsítása, a kártalanítás egyszerűsítése, az artézi kutak ügyének végleges rendezése, s ezzel kapcsolatban az ilymódon történő vízellátás rendjének szabályozása, mely kérdések a vízjogra vonatkozó törvények reformja során kielégítő módon volnának szabályozhatók. Az ivóvízellátás ügyének egységesítése esetében könnyebben volna megoldható a községi vízvezetékek állami támogatásának kérdése is, amire a háború előtt, ha szerény mértékben is, meg volt a lehetőség. Jelen esetben nem arról van szó, hogy a kultúrmérnöki hivataloknak „mesterséges új hatáskört" keressünk, mert ezek a hivatalok amúgyis el vannak foglalva, hanem csupán arról, hogy addig is, amíg az ország gazdasági helyzete és a községek pénzügyi viszonyai az ivóvízellátás nagyobbarányú fejlesztését fogják előidézni, legalább is az ivóvízellátás állami feladatainak egyszerűsítését és egységesítését tegyük lehetővé és ezzel járuljunk hozzá az ország ivóvízellátásának nagyon is szükséges megjavításához.
