Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

3-4. szám - II. Trummer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás

A KULTÚRMÉRNÖKÖK ÉS AZ IVÓVÍZELLÁTÁS 369 A kultúrmérnöki hivatalok évente átlag 10—12 községi vagy magánvízvezeték tervét készítették el. Sajnos, ezeknek csak egy kis hányada valósulhatott meg, mert a községek anyagi helyzete nem engedte meg a pénzügyi viszonyaikhoz mérten drága ivóvízvezetékek megépítését. Közvetlenül a háború előtti években a községek ezirányú törekvését mind a belügy-, mind a földmívelésügyi minisztérium államsegéllyel támogatta. Az erre szolgáló hitel azonban túlságosan csekély volt arra, hogy nagyobbarányú fejlődést indítson meg, a bekövetkezett világháború pedig minden efajta törekvést megsemmisített. Műszaki szempontból a vízellátás terén határozott fejlődést láthatunk. A kultúrmérnökök elsajátították a vízvezetékek tervezésével járó műszaki tudnivalókat. Hozzájárult ehhez az is, hogy a közegészségügyi mérnöki osztály 1910-ben a községi vízvezetékek műtárgyaira (forrásfoglalás, vízmedence, aknák, stb.) szabványterveket dolgozott ki, melyek a tervezésnél a kultúrmérnöki hivataloknak is jó irányítást adtak. A 24.842/1912. sz. F. M. körrendelettel kiadott „Tájékoztató" 1. pontja szerint a kultúrmérnöki hivatalok tervet készítenek és a kivitel műszaki vezetését is ellátják ,,közkutak táplálására szánt forrásfoglalásokra és közhasználatra szolgáló oly községi vízvezetékekre nézve, amelyek nem foglalják magukba az egyes házakba való bevezetést is." A „Tájékoztató" 3. pontja szerint más községi vízvezetékekre nézve a hivatalok csupán szaktanácsot adnak, különösen a vízbeszerzés módját illetően. Ezek szerint a városok és nagyobb községek ivóvízellátásának tervezése és építése az — időközben a belügyminisztériumba áthelyezett — közegészségügyi mérnöki szolgálat hatáskörébe jutott. Természetesen utóbbiakra nézve is érintetlen maradt a kultúrmérnöki hivatalok hatósági szakértői működése és továbbra is a hivatalok látták el az artézi kutakkal és az ezekkel táplált körzeti vízvezetékekkel kapcsolatos teendőket. Az artézi kutak ügyét az 1885 : XXIII. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1913 : XVIII. t.-c. rendezte. Ennek a törvénycikknek az ivóvízellátásra vonatkozó rendelkezései a következők: Az 1. §. szerint az artézi kutakra és földalatti vízgyűjtőkre hatósági engedélyt kell kérni. Az engedélyezés során a helyszíni tárgyalás mellőzendő, ha a kút más ilyen műtől, forrástól, vízfolyástól vagy csatornától 100, épülettől, vasúttól stb. 40 méternél távolabbra esik. A 2. §. értelmében a hatóság elrendelheti a más művekre káros kutak átalakítását, vagy megszüntetését. A 3. §. értelmében a tulajdonos kötelezhető a vízpazarlás megszüntetésére. A 4. §. intézkedik a közhasználatra szánt vízvezetékek védőterületének biztosításáról és így pótolta a vízjogi törvény ezirányú hézagát. Az 5. §. a védőterület kisajátítását is megengedi. Viszont a törvény 6. §-a szerint a védett terület megszüntethető, ha a védett vizet három éven át nem használják, vagy a víz használatra alkalmatlanná válik. Nagy haladást jelent a 12. §., amely szerint községi és városi vízvezeték céljára — kártalanítás ellenében — a szabad vizek is igénybe vehetők és a vízellátás érdekében más engedélyezett vízhasználatok korlátozhatók. A 18. §. szerint a vízhiány tűrésére — közhasználatú vízvezeték javára. — kártalanítás ellenében bárminő más vízhasználat kötelezhető. Vízügyi Közlemények. 24