Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
2. szám - IV. Boros Tibor: Csapadékos és száraz időszakok Csonkamagyarországon
312 BOROS TIBOR lázat megfelelő adataival, látjuk, hogy a bővített száraz időszakok valószínűsége jóval nagyobb, mint a teljesen szárazaké. Ez magától értetődik, mert minden nap, ha beletartozik egy teljesen száraz időszakba, egyúttal egy bővített száraz időszakhoz is hozzátartozik, fordítva azonban nem így áll a dolog. Természetesen összefüggést várunk a szárazsági valószínűség változása és a csapadékmennyiség között. Ali. ábra feltünteti a szárazsági valószínűség országos átlagának évi menetét és a havi csapadékösszegeket. A kettő között valóban nagyon szembetűnő az ellentétes értelemben vett párhuzamosság, de érdekes a november, december hónapokban mutatkozó szabálytalanság is. Novemberben nagy a csapadékösszeg, de nagy a szárazsági valószínűség is, decemberben mindkettő jóval kisebb. Ügylátszik, a novemberi csapadék egyenlőtlen időbeli eloszlású, hossszabb megszakításokkal nagyobb mennyiségek hullanak. Mezőgazdasági fontossága miatt itt sem mellőzhetjük annak a kérdésnek a tárgyalását, hogy mikor legnagyobb és mikor legkisebb a szárazsági valószínűség. A féléves hullámzás itt is kívánatossá tette a másodlagos maximum, ill. minimum vizsgálatát is, sőt, még a harmadik maximumok figyelembevétele is tanácsosnak látszott. A főcsúcsértékek két középpont körül csoportosulnak : legnagyobb a szárazsági valószínűség az állomások 45%-án januárban, 27%-án februárban és 15%-án márciusban (északkeleti állomások ! , lásd 9. ábra) ez az első csoport, az állomások 10%-án pedig szeptemberben, ez a második csoport. Sajátságos, hogy a második maximumok is ugyanezen két középpont köré csoportosulnak : 18% januárban, 25% februárban, 18% márciusban, de az őszi csoport jóval kiterjedtebb : a második maximum bekövetkezésének időpontja augusztustól novemberig húzódik el, de szeptemberre jut a legtöbb : 18%. Még a harmadik maximumból is sok esik január—márciusra (összesen 31%), a többi július és szeptember közé (összesen 50%), továbbá novemberre (14%). A Dunántúl és a Duna—Tiszaközén a szárazsági valószínűség januárban vagy februárban éri el fő csúcsértékét, a Tiszántúl inkább február—márciusban, egyes állomásokon (Fegyvernek, Szentes, Debrecen) szeptemberben. A főminimumok 50% :a és a mellékminimumok 14%-a decemberre esik, a többi április—júniusra, Szombathelyen és Szentgotthárdon azonban a szárazság valószínűsége júliusban a legkisebb. Érdemes néhány szélső értéket kiemelni az adatok közül. Januárban 100 nap közül Felsőbabádon 84-6 tartozik száraz időszakhoz, Debrecenben csak 57-4 ; júniusban Mezőhegyesen a szárazsági valószínűség csak 41-7%, Vácott 69-8% ; júliusban Szombathelyen csak 44%, Szentgotthárdon 44-2%, ellenben Cibakházán 72-0%, Kápolnán 71-8%, Mezőhegyesen 71-1% ; decemberben pedig Budapesten csak 43-3%, Szentgotthárdon 66-0%-a a napoknak tartozik bővített száraz időszakhoz. 11. ábra. Mi a valószínűsége annak, hogy valamely nap bővített száraz időszakhoz tartozzék ?
