Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - IV. Boros Tibor: Csapadékos és száraz időszakok Csonkamagyarországon

310 BOROS TIBOR mint az Alpok árnyékában fekvő délibb részeken. A legkisebb szárazsági valószínűséget ebben a hónapban az Alföld keleti részén találjuk. Februárban az eloszlás semmiféle jellegzetességet nem mutat. A Dunántúl nyugati részének szárazsága itt még szembetűnőbb, mint januárban. Márciusra a Dunántúl déli és középső részein a szárazság valószínűsége 60% alá csökken, ugyanakkor az Alföld közepén és az ország északkeleti szögletében a 70%-ot is lényegesen meghaladja. Különösen ez az utóbbi tény figyelemreméltó, mert más vonatkozásokban is (pl. a levegőnedvesség változásában) megtalálható és okát talán a szárazföldi levegőtömegek beáramlásának gyakoriságában kell keresnünk. Április a legkiegyensúlyozottabb hónap. A szárazsági valószínűség márciushoz képest országszerte lényegesen csökkent, legkevésbbé mégis az ország északi részein. Somogy és Baranya megye déli részén a valószínűség 50% alá csökken, a 60%-ot pedig csak a Tisza völgyétől északra elterülő vidéken éri el. Ez a mezőgazdaságilag nagyon fontos hónap tehát, a csapadék időbeli eloszlását tekintve, elég kedvezőnek mondható. Ugyanezt mondhatjuk májusról is ; most már az északi országrészek hátrányos helyzete megszűnt. E helyett inkább az Alföld egyes vidékei kezdenek nagyobb szárazsági valószínűséget mutatni, de ez még a legkedvezőtlenebb helyeken is alig haladja meg a 60%-ot, tehát igen kielégítő. Júniusban kezd kialakulni a jellegzetes nyári eloszlás. A Kis-Alföld és a Duna—Tisza-közének északi része hajlamosabb a szárazságra, mint az ország többi része. Érdekes, hogy a Tiszától keletre fekvő terület viszonyai ebben a hónapban minden tekintetben megegyeznek a dunántúli viszonyokkal. Még 50%-on aluli valószínűségek is ugyanúgy fellépnek, mint ott. Erre a jelenségre is már több ízben mutattunk rá. A Dunántúl helyzete júniusban, a búzaérés hónapjában, semmivel sem rosszabb a Dunántúlénál. Gyökeresen megváltozik a helyzet júliusban. A nyugati vidékek 4o°/

0-on aluli valószínűségével szemben az egész Alföldön 60%-nál nagyobb a száraz időszakok valószínűsége, a csapadékban legszegényebb vidéken pedig a száraz időszak valószínűsége a 70%-ot is meghaladja. Ez azt jelenti, hogy itt minden 100 nap közül 70—72 hozzátartozik valamely bővített százra időszakhoz. Lényegében ugyanez a helyzet augusztusban is, a 70%-on felüli területet éppúgy megtaláljuk a Duna—Tisza-közének északi részén, sőt most már a Dunántúl viszonyai is romlottak kissé. Szeptemberben a 70%-os görbe jóformán az egész Alföldet magábafóglalja, októberre ellenben a viszonyok nagyjából kiegyenlítődnek : a Dunántúl tovább növekszik a szárazsági valószínűség, az Alföldön csökken és most már nincs lényeges éltérés a két országrész között. A változás ebben az irányban novemberre is folytatódik, annyira, hogy most már a Dunántúl van kedvezőtlenebb helyzetben, ennek természetesen ebben az évszakban mezőgazdasági szempontból már nincs komolyabb jelentősége. December is a Dunántúl kedvezőtlenebb helyzetét mutatja. A 10/a és b térképen a két legfontosabb mezőgazdasági évszakra : a tavaszra és a nyárra vonatkozó közepes valószínűségeket találjuk. A tavaszi hónapok kiegyensúlyozottabb viszonyaival szemben a 10/b ábrán világosan láthatjuk az Alföldnek, különösen az Alföld közepének hátrányos helyzetét a nyári hóna-