Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - III. Babos Zoltán-Mayer László: Az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások fejlődése Magyarországon (Második rész)

272 BABOS Z. МАУЕЕ L. Mivel az 1895. évi árvíz súlyos károkat okozott, 1899-ben az alábbi végleges méretekre tértek át : koronamagasság 1895. évi NV+1-7 m vízfelőli hajlás 1 : 3 „ szélesség 6 m szárazfelőli „ 1:2 padka 4 m. A Rábaszabályozó Társulat a Marcal balparti védőgátjait a következő méretekkel építette : koronamagasság az addigi LNV felett 0-5 m, vízfelőli hajlás 1 : 2 „ szélesség 3 m szárazfelőli „ 1 : 1-5 Az 1931. évi árvíz után a töltést megemelték, majd az 1937. évi árvíz után a következő méretekre való átépítést és 3 méteres padka alkalmazását vették tervbe : koronamagasság 1937. évi NV-f-0-8 m vízfelőli hajlás 1 : 3 „ szélesség 3 m szárazfelőli ,, 1:2 A 20. sz. ábrán a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat védőtöltésének mintakeresztszelvényeit látjuk. Minden bizonnyal támpontul fog szolgálni a röviden felsorolt hasonló adatok megvilágítására. Egyszersmind tájékoztat a Körösök és a Maros-menti töltések méreteiről is. A 21. sz. ábrán a Mississippi védőtöltéseinek amerikai méretű fejlődését látjuk.

1 Összehasonlítás, párhuzam nem vonható a Mississippi 90.000 m

3/mp-es nagyvízi víztömege és a Tisza 4.000 m

3/mp-e között. Mindenesetre büszkék lehetünk, hogy míg Magyarország 1900 körül elkészült a megfelelő méretű gátépítésekkel, addig a technikai alkotások korlátlan lehetőségének hazája most igyekszik az újságokból jól ismert romboló katasztrófák megfékezésére alkalmas védővonalakat és árvízvédelmi rendszereket létesíteni. 21. ábra. A növekedő árvizszinmagasságok következtében megváltozott gátszabványméretek az AlsóMississippin. Avégből, hogy az árvédelmi töltések állékonyságát fokozottabb mértékben biztosítsák, társulataink még a világháború előtt a legjobban veszélyeztetett gátszakaszokon különböző rézsűburkolásokat alkalmaztak, amelyekről már az első részben részletesebben megemlékeztünk. Az ott elmondottak kiegészítéséül még egy-két számadatot közlünk. A Duna völgyében a világháború végéig vízitársulataink összesen 31.179 m hosszban építettek töltésburkolatokat (tégla- vagy kőburkolat). Ebben benne van a Vágbalparti Ármentesítő Társulat védővonalába beiktatott 102 folyóméter hosszú parti támfalszakasz és az 1.475 m-es mohácsi parti betonfal is. Hazánk megcsonkítása után magyar területen mindössze 12.617 m hosszú töltésburkolat maradt. A világháború végéig a Duna völgyében 4.705 m 1 If j. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása. (Vízügyi Közlemények, 1938. évf. 1. sz.)