Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai

TRIANONI HATÁR VÍZÜGYI VISZONYAI 173 folyománya, de ez akármikor előfordulhat. Másrészt az összes körülményeket figyelembe véve nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezt a töltésszakadást kellő árvédekezéssel és őrködéssel el lehetett volna kerülni. De hát nem is lehet ám azt az árvédelmi szervezetet, amelyet a magyar érdekeltségek 90 évi folytonos munkával létrehoztak, azt a fegyelmet és tudást, amely a magyar hatóságoknak és a vízimérnököknek ma már sajátjuk, egy-két évtized alatt meghonosítani vagy elsajátítani. A magyar vízimérnöknek az árvédelem vérévé vált. Aki ezek közül odaát maradt, már régen nyugalomba került. Hol vegyenek a hatalom mai birtoklói embert a gátra? Nem elég oda a nyers erő. Lélek is kell ahhoz ! Idáig jutottam el írásomban, amikor megérkezett Oprean április 22-én 44.087. szám alatt kelt átirata. Ez egyebek között szószerint a következőket tartalmazza : „Megnyugtatására, valamint a magyar hatóságok és érdekeltek megnyugtatására közölhetem és a helyszíni megállapítások alapján biztosíthatom, hogy a gátszakadást nem gonosztevők okozták és hogy minden szükséges intézkedés megtörtént Burghardt mérnök és Silbereis vízmester felügyelete alatt. A vízszín 80 cm-rel alacsonyabb volt mint a gát koronája, de a fahíd, amely 1929-ben lebontatott és i'ijra felépíttetett ugyanolyan méretekkel, azon a -ponton, ahol a hozzájáró van, duzzadást és örvényeket okozott, aminek következtében beszivárgások keletkeztek a töltcsen keresztül. Minthogy a töltés homokos földből készült, ez percek alatt szétmállott és megsemmisült. Ami a töltés helyreállítását illeti, a munkák a húsvéti ünnepek alatt félbeszakíttattak, de most újra felvétettek, tekintettel arra, hogy a szakadás a román érdekeltekre is veszélyt jelent." Tehát ellentétben azzal, amit Opreannak a társulat először jelentett, a vízszín a hídnál 80 cm-rel alatta maradt a töltéskoronának. Ez meg is felel az észlelt vízállásoknak. Gurahoncon ez az árvíz 500 cm-rel kulminált. Az eddig észlelt legmagasabb vízállás 460 cm volt. Ez utóbbi fölött a töltés domborított koronaéle 1-2 m volt, vagyis 580 cm a 0 víz fölött. Tehát az árvíz csakugyan nem csaphatott át a töltéskoronán. Az átirat szerint örvénylés folytán szétfolyt a töltés. De örvénylés csak gödör fölött keletkezik. Hogyan képződött gödör a töltésrézsűben az eddig mindig kifogástalan töltésszakaszon? Burghardt mérnök már évek óta nyugalomban volt, ő nem lehet felelős a társulat aktív mérnökei helyett a töltés állapotáért akkor, amikor csak az árvédejemhez hívják elő nyugalmából. A töltés helyreállítási munkálatai az átirat szerint április 6—22. között minden igaz ok nélkül szünetelt. Be van tehát igazolva, hogy az árvédelemre köteles társulat ezidőszerinti vezetősége sem az árvíz előtt, sem utána nem állott a helyzet magaslatán. Lesújtó bírálatomat megerősítve látom és valóban nincs itt már más megoldás, csak az, amit már egy ízben Nagyszalontán a bizottság román tagjának is megmondtam egy megoldhatatlan kérdésből kifolyólag : ,,Ki kell tolni a határt az elcsatolt társulatok legfelső határa fölé."