Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)
2. szám - I. Becker Ádám: A keleti trianoni határ vízügyi viszonyai
A KELETI TRIANONI HATÁR VÍZÜGYI VISZONYAI. írta: BECKER ÁDÁM. A történelmi Magyarország — hegy- és vízrendszerein alapuló — földrajzi egysége annyira szembeszökő, hogy azt a Tiianonban összegyűlt ellenséges hatalmak sem tagadhatták. Magyarország ott létrejött utódálamainak szakértői pedig félve attól, hogy ennek az egységnek megszüntetése az utódállamok területére is veszélyessé válliatik, nem ellenezték Magyarország képviselőinek azt a javaslatát, hogy a Csonka-Magyarországban és az utódállamokban ezent úl végrehajtandó mindazon vízi és erdészeti munkálatok ellenőrzésére, amelyek valamelyik másik állam érdekeit is érinthetik, nemzetközi bizottság alakíttassák, amelyben Csonka-Magyarország megfelelően képviselve legyen. A békeparancs 292. szakasza megállapítja a közös érdek fogalmát, a 293. szakasz pedig megalkotja a Dunamedencére (az Oltót kivéve) illetékes „Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság"-ot („Commission Technique Permanente du Régime des Eaux du Danube" : С. R. Е. D.). Kún Lászlónak a nemzetközi vízügyekre vonatkozó — a Vízügyi Közlemények XIX. évfolyam (1937. év) 3—4. számában megjelent — tanulmánya részletesen foglalkozik a C. R. E. D.-el is, ezért itt eire vonatkozólag csak azt az egy szempontot kívánom kidomborítani, amely eddig tárgyalva nem volt : t. i. a fenti két szakasznak a vízjogi törvénnyel való összefüggését. Mégpedig azért, mert ez a körülmény volt az alapja a ,,C. R. E. D." keretében alakult egyes műszaki vegyes bizottságok alább leírandó működésének. Kún László pontos fordításban adja a trianoni békeparancs 292. és 293. szakaszainak teljes szövegét, csupán a „régime des eaux" kifejezést nem fordítja le. Ha ezt a szöveget összehasonlítjuk az 1885. évi XXIII. törvénycikk 42. §-ával — amely a magyar vízjogi törvény egyik alapelvét tartalmazza — kétségtelenül megállapíthatjuk a kettőnek azonos értelmét. (Természetesen egyik nemzetközi, másik magyar vonatkozásban.) Mind a két szövegnek az a lényege, hogy „a vizek természetes lefolyását — a vízrendszereket (régime des eaux) — megváltoztatni előzetes hatósági engedély — bizottsági megegyezés — nélkül nem szabad. így válik teljesen érthetővé a sokat vitatott „régime des eaux" kifejezés is, amelyben a „régime" szó csakugyan uralmat jelent : a víz természetes lefolyásának és a már hatóságilag megállapított vízrendszernek (társulati műveknek) uralmát és h áborítli atat lanságát. A C. li. E. D. 1923-ban alkotta meg Párizsban az alapszabályait. Ugyanebben az időben egy műszaki bizottság — a C. R. E. D.-től függetlenül — fölszámolta a trianoni határral kettémetszett összes vízitársulatokat. (Ezek közül itt csak a keleti batáron levőkről lesz szó.) 10
