Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - II. Trummer Árpád: Víziútjaink fejlesztése

VÍZIÚTJAINK FEJLESZTÉSE 13 Sajó Elemér a jövő programmja tekintetében az átrakó kikötőkön, mint a hajózás közvetlen érdekeit szolgáló beruházáson kívül elsősorban a Duna—Tiszacsatorna megépítését tartotta szem előtt. Hivatali működése idején nem is mulasztotta el erre a fontos csatorna tervezésére vonatkozó tanulmányok elvégzését s azok alapján a Duna—Tisza-csatornának a megváltozott viszonyokhoz mért fontosságát igyekezett illetékes kormánytényezők előtt is feltárni. Egy ilyenirányú emlékirata a Vízügyi Közlemények egyik legutóbbi füzetében jelent meg.

3 Az ezt követő munkálatnak a Sió hajózhatóvátételét és a balatoni kikötők gyorsabb kiépítését jelölte meg. Utóbbi munkák az állami költségvetésben, illetve a mult évtől kezdve az ötéves beruházási tervben biztosított és az előzőkben jelzettek szerint eléggé szerény költségfedezethez képest fokozatosan és lassan elkészülnek, a Sió hajózhatóvátételének munkálatai azonban még nem jutottak el a megvalósulás stádiumához. Az emlékirat következő feladatként nagyobb folyóink hajózási viszonyainak megjavítását és kisebb folyóink csatornázását jelölte meg. Utóbbiak közül, a már említett Sión kívül a Körös és a Sajó folyók csatornázását említette meg. Előbbit a torkolattól Gyuláig 145, utóbbit a Tiszától Bánrévéig 115 km hosszúságban, mint olyanokat, amelyeket az 1908. évi XLIX. t.-c. már elhatározott, de az 1929. évi III. t.-c. mellőzött. Az utóbbi években Rohringer Sándor műegyetemi tanár foglalkozott a magyar víziutak fejlesztésének kérdéseivel.

4 Az erre vonatkozó tanulmányában már számbaveszi azokat a lehetőségeket, amelyeket a német víziutak erős fejlesztése és a Duna— Rajna forgalmának megvalósuló közvetlen összeköttetése jelentene a magyar víziutak forgalmára. A tanulmányban legközelebbi feladatként a Dunán és a Tiszán végzendő munkákon kívül a Sió és a Körösök csatornázását jelölte meg, de egyúttal reámutatott a Duna—Tisza közötti vízi összeköttetés megnövekedett jelentőségére is. Az utóbbi években nagyjában a Sajó-féle programm volt az, amelyet vízimérnökeink az adott viszonyokhoz képest megvalósítani törekedtek, amelyből azonban a pénzhiány miatt a lefolyt 8 év alatt aránylag csak keveset tudtak a kivitelig juttatni. Tervszerűen haladtak előre — a volt szomszédos csehszlovák állammal közösen -— a felső Duna rossz hajózási viszonyainak megjavítására szolgáló munkálatok, azonkívül a Tisza folyó kisvízi szabályozása, amely utóbbi aránylag csekély költséggel jelentékenyen javította meg a Tisza folyó hajózhatási viszonyait. Ezenkívül a tiszántúli öntözőművekkel kapcsolatos szerepe miatt az 1937. évi XX. t.-c. biztosította a Hármas-Körös folyón a II.—békésszentandrási — duzzasztómű és hajózózsilip költségeit s ezzel, minthogy az I. sz. bökényi duzzasztómű átalakítása is megtörtént, a Körös folyó két év múlva a Tiszától Békésig 115 km hosszúságban lesz hajózható. 3 Lampl Hugó : Időszerű vízépítési közmunkák a munkanélküliség leküzdésének szolgálatában. A Vízügyi Közlemények 1938. évf. 3. számában. 4 Rohringer S. : A magyar víziutak jövője. — Vízügyi Közlemények 1930. évf. 3. szám, 189. lap.