Vízügyi Közlemények, 1939 (21. évfolyam)

1. szám - V. Bogárdi János: Hordalékmérési kísérletek a Felső-Dunán

116 BOGÁRDI JÁNOS Ez a mennyiség az évszakok, a vízgyűjtő terület kultúrája, a meder és partok anyaga, valamint a mellékfolyók és vízkivételek szerint is változik. Megállapítása vízminták vételével történik, amelyekből előbb az egységnyi vízmennyiség által szállított lebegtetett hordalék mennyiségét határozzuk meg, ebből pedig a vízhozam teljes mennyiségét. A vízmintából leülepített szilárd anyag további elemzésével a lebegtetett hordalék szemnagyságát és faj súlyát is megállapíthatjuk. A mérés pontosságát a vízminták megismétlésével, és a mintavevő helyek sűrítésével fokozzuk. A görgetett hordalék mozgása bizonyos törvények szerint megy végbe, amelyeknek tanulmányozásával a mederalakulás, a zátonyok és kimosások keletkezésének megismerése céljából az utóbbi időben mind többen és többen foglalkoznak. A görgetett hordalékmozgás ma már a folyószabályozásnak egyik lényeges problémája és jövő fejlődése is ebben az irányban várható. Girardon ismeretes tanulmányában a medermélységek kialakulásának tárgyalásánál közvetve már utal a hordalékmozgás ismeretének fontosságára. A fenéken görgetett hordalék mozgása bonyolult jelenség és számos tényezőtől (esés, vízmélység, sebesség, a hordalék stb.) függ. Sajnos, közvetlen mérések végzése rendkívül nehéz, pedig ezek lennének a leghasznosabbak. A következőkben csupán a görgetett hordalék mozgását vizsgáljuk. Ha a kérdést bizonyos vízfolyással kapcsolatban tanulmányozzuk, ismernünk kell : 1. a kritikus mozgató erőt, amely adott viszonyok mellett a mozgást előidézi ; 2. a kapacitást, vagyis a telítettség állapotában szállított hordalékmennyiséget, ami a szállítható mennyiség felső határa ; 3. magát a hordalékot (szemszerkezet, szemcseátmérő, fajsúly stb.). A vizsgálatokat különféle utakon végezzük. Ezek : a) megfigyelések, észlelések és mérések a természetben, b) laboratóriumi kísérletek folyómodelleken, c) matematikai elemzés a hidrodinamika segítségével. A természetben végzett észlelések legnagyobb előnye, hogy eredményei minden további nélkül elfogadhatók és alkalmazhatók. Nincs sem kicsinyítés, sem torzítás, az alkalmazhatóság köre tehát nincs korlátozva. Hátránya azonban, hogy az egyes elemek megállapítása nehéz és az eredmény pontatlan. A laboratóriumi kísérletek nagy előnye éppen az elemek pontos megállapíthatóságában rejlik, mégis alkalmazhatóságuk szűk határok között mozog. Az átvihetőségnek ugyanis igen sok körülmény szab határt, mert a modellhasonlóság kívánalmainak éppen a hordalékmozgási kísérleteknél igen nehéz eleget tenni. Mindezek ellenére nélkülözhetetlen eszköz a hordalék mozgás kérdésének tanulmányozásánál. A matematikai fejtegetés alkalmas arra, hogy a ható erők és az egyes elemek hatását kifejezze, kénytelen azonban sok változót és együtthatót alkalmazni, amelyeknek számszerű megállapítása rendszerint nehézségekbe ütközik. A hordalékmozgás törvényszerűségének alapja még ma is Du Boys 1879-ben felállított ismeretes képlete,(S=1000. t. J.). Eszerint a mozgató erő arányos