Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - dr. Viczián Imre: Néhány szó a hajózócsatornák méreteinek kérdéséhez

NÉHÁNY SZO A HAJÓZÓCSATORNÁK MÉRETEINEK KÉRDÉSÉHEZ. írta : Dr. VICZIÁN IMRE. Hajózócsatornák tervezésénél az eldöntésre váró kérdések — mégpedig alapvető kérdések — egyike az, hogy mekkora hajók számára is épüljön a tervbevett

y mesterséges víziút ? Mivel a hajózócsatorna célja éppen az, hogy összekösse két folyó völgyét; vagy, hogy a folyóból kiágazzék olyan vidék felé, amelynek természetes víziút ja nincs : az látszanék kézenfekvőnek, hogy a hajózócsatorna tervezésénél az a hajótípus legyen mértékadó, amely a kiindulópontul szolgáló folyón közlekedik. Csakhogy a folyókon számtalan hajótípus jár. Vegyük például a mi Dunánkat. A dunai uszályok zömét a 600—700 t. teherbírású, kb. 65 m hosszú, 8 m széles, 1-80 m merülésű uszályok teszik ki, de találni szép számmal ezeknél kisebb, 300— 500 tonnás uszályokat is. Ezzel szemben vannak a MFTR-nek 1000 tonnás hajói is és számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy megjelenik majd a Dunán a kb. 80 m hosszú, 10 m széles és 2-30 mélyjáratú, 1200 tonnás Duna—-Majna—Rajna hajó is, mint a jövő egyik — esetleg igen elterjedt —- hajótípusa. A Dunával összeköttetésben létesítendő, valamely hajózócsatorna tervezője számára a méretek megválasztásánál ezek szerint többféle megoldás kínálkozik. Mértékadó hajótípusul vehetné esetleg a tervező a 600—700 tonnás uszályt, mivel a hajópark ma nagyrészt ilyenekből áll. Aki okvetlenül szem előtt akarná tartani a jövő várható fejlődését, tervezhetné a csatornát 1200 tonnás bajókra.Végül, a takarékos és amellett kétkedő tervező esetleg megelégedne 300 tonnás hajó befogadására alkalmas méretekkel is. Már pedig a csatornaépítés pénzügyi oldalát nézve, egyáltalán nem közömbös a csatorna mérete. Nem lehetetlen, hogy az 1200 tonnás hajókra épített mesterséges víziút éppen kétszeresébe kerülne a 300—500 tonnás hajókra építettnek. Tehát akkor, amikor a szállítás gazdaságos voltának szempontjából szembeállítjuk a nagyobb hajót a kisebbel, meg kell gondolni, hogy építési költségek tekintetében mekkora áldozattal jár, ha olcsóbban szállító nagyhajók közlekedését tesszük lehetővé ; viszont fordítva, meg kell gondolni azt is, hogy nemzetgazdaságilag jelent-e tényleg megtakarítást, ha egy sokkal kevesebbe kerülő, kisméretű csatornát építünk, amelyen aztán csak a drágábban szállító kishajók járhatnak. E kérdéssel bővebben foglalkozni akkor volt alkalmam, amikor a m. kir. földinívelésügyi miniszter, 1935. januárjától ugyanazon év júliusáig, tanulmányútra Franciaországba küldött ki. Azt hiszem, mindnyájunk előtt ismeretes — már. csak a Vízügyi Közlemények hasábjain megjelent ilyen tárgyú, kitűnő ismertetések_