Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

A MISSISSIPPI SZABÁLYOZÁSA.

1 írta: ifj. Maurer Gyula. A) BEVEZETÉS. Az embernek a természettel folytatott évezredes állandó küzdelmének talán legváltozatosabb, legnehezebb, de éppen ezért legszebb harctere a folyók szabályozása. A folyó egyenrangú ellenfélként áll a szabályozó mérnökkel szemben, olyan ellenfélként, amelynek saját egyénisége, természete, csaknem azt mondhatnánk : lelke van, és amely maga is állandóan dolgozik, tevékenykedik, épít és rombol, mégpedig nem kénye-kedve szerint, mint azt laikusok gyakran gondolják, hanem számos tényező megszabta saját törvényei szerint. És kemény ellenfél, amelyet nem lehet tetszés szerint megtörni, legyőzni — számos példa tanúsítja, hogy mennyire balga dolog ezt megpróbálni — ; a folyókkal való harcban csak úgy érhetünk el sikereket, lia a „többet ésszel, mint erővel" elv alapján megfigyeljük természetüket, ellessük sajátságaikat és azután oly megoldásokat keresünk és hajtunk végre, melyek nem igyekeznek az illető folyót természetéből kiforgatni, hanem jellegzetességeinek meghagyásával, sőt éppen azoknak saját céljaink elérése érdekében ügyesen való kihasználásával — mintegy a folyóval kötött kompromisszum alapján — igyekszünk terveinket valóra váltani. Ez minden folyószabályozás sikerének titka, és ez az, ami olyan érdekessé, olyan szép feladattá teszi a vízimérnök munkáját, a folyók szabályozását. Ha nem is lehet teljesen egyforma természetű folyókat találni, mégis igen hasznos tanulságokat lehet meríteni valamely folyóra vonatkozóan a hozzá leginkább hasonlatos más folyókon végrehajtott munkálatok eredményeiből, mégpedig a kudarcokból éppen annyira, mint a sikeres munkákból. Ez indított a Mississippi és Missouri szabályozásának tanulmányozására, melyek nagyon kis esésű, finom hordalékú, erősen kanyargós, mozgó medrű töltésezett folyók és mondhatnám csak méreteikben különböznek a Tiszától. B) A MISSISSIPPI VÍZRENDSZERE. (Általános vízrajzi leírás.) A Mississippi és mellékfolyóinak vízgyűjtője a harmadik legnagyobb a földön, kb. 3,250,000 km

2 területtel, amiből mintegy 1 % tartozik Kanadához, a többi mind az Egyesült Államok határain belül van. (Ez a körülmény a szabályozási és árvédelmi munkálatok szempontjából felbecsülhetetlen előnyt jelent ; ezt a trianoni 1 Szerző Smith Jeremiás ösztöndíjas tanulmányútjáról készült hivatalos beszámoló.