Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - A M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal 1937. évi jelentése

6 hozama kisebb, mint amennyit a hajózás sérelme nélkül az öntözések céljaira ki lehet venni. A másodpercenként rendelkezésre álló 60 m

3 víz kereken 200.000 kat. hold öntözését teszi lehetővé. Megjegyezzük, hogy a kerettervnek ez a részlete még igen gondos további tanulmányozást igényel és nem tekintendő véglegesnek. Tanulmányozni kívánjuk ugyanis többek között azt a régen felvetett kérdést is, hogy egy második tiszai duzzasztómű kiépítésével nem lehetne-e a tárolók egy részének elhagyásával a vízbeszerzés kérdését célszerűbben megoldani. A terv második tagozata két, szivattyúteleppel táplált öntözőcsatornarendszerre vonatkozik. Az egyik szivattyútelep Tiszafürednél, a másik Hódmezővásárhely határában épül. Az előbbeni 6, az utóbbi 4 m

3 másodpercenkénti vizemelőképességgel, összesen 30—40.000 kat. hold öntözését fogja lehetővé tenni. A harmadik tervtagozatba tartozó munkák a Körösök folytatólag való hajózhatóvá tételét és a Körösvölgy öntözéseit szolgálják. A Kőrösön, Békésszentandrásnál létesítendő duzzasztóművel megemelt vizű folyóból közvetlenül kivezethető és holt medrekben tárolható 10 millió m

3 vízzel a Körös völgyében kereken 25.000 kat. hold öntözését lehet biztosítani. Az említett három részből álló terv megvalósítása után 260—300.000 kat. holdnyi területen lehet majd az öntözéses gazdálkodásra áttérni. A keretterveta Földmívelésügyi Minisztérium kiadásában 1937 decemberében megjelent „A Tiszántúl öntözése" című kiadvány részletesen ismerteti. A kormány elhatározásából a bemutatott kerettervben körvonalazott munkák megkezdéséhez az 1936/37. költségvetési évre, első részletként az 1936. évi XV. t.-c. alapján felvett kölcsönből az alföldi öntözésekre 5 millió pengő hitel bocsáttatott a földmívelésügyi tárca rendelkezésére. A munkálatok megkezdéséhez szükséges anyagiak tehát 1936. évi július végén már rendelkezésre álltak, a tervezés munkái azonban akkor még nem jutottak el odáig, hogy az építő munkálatokat nagyobb arányokban meg is lehetett volna kezdeni. Egyedül a Körösön tervezett békésszentandrási vízlépcső építését tudtuk megindítani, mert ennek a műnek tanulmányozását a földmívelésügyi kormány 1934. évben kiadott intézkedésére a vízügyi főosztály keretében felállított, „Körösvölgyi Tervező Csoport" már régebben megkezdte és az erre vonatkozó kérdéseket akkorára már annyira tisztázta, hogy a földmunkálatokat 1937. október 1-én érdemileg meg is lehetett kezdeni. Minthogy egyelőre csak 5 millió pengő állott rendelkezésre és a további évi részletek még nem voltak biztosítva, ennélfogva nem kezdhettünk meg olyan munkarészletet, amelynek befejezéséhez 5 millió pengőnél nagyobb összegre lett volna szükség. A Körös völgyében tervezett munkálatok egy részének, éspedig a békésszentandrási vízlépcső építésének teljes befejezésére viszont az 5 millió pengő elégséges volt. Az építőmunkálatok megkezdésének gyors elhatározással történt azonnali elrendelése a Tervező Csoport amúgyis csekélyszámú mérnöki személyzetének egyrészét a tervezés munkájától elvonta, ami a további tervezést meglasította. Ezért az 1937. április 27-én tartott minisztertanács határozata alapján kiadott 2850/1937. M. E. sz. rendelettel ,,az öntözéses gazdálkodásnak a Tisza völgyében, mégpedig elsősorban annak tiszántúli részén lehetővé tétele érdekében szükséges munkálatok végrehajtására" felállíttatott a M. Kir. Országos Öntözésügyi Hivatal. A földmívelésügyi kormányzat egyidejűleg felhatalmazást kapott arra, hogy az