Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása
60 Az 1880 : XL. t.-с. ideiglenesen, az 1881 : L. t. c. pedig véglegesen felhatalmazta a közmunka- és kereskedelemügyi minisztert a dunaszabályozásnak a főváros alatt Adonyig való folytatására. A cél elérése érdekében 5-1 millió m 3 kotrási munkát teljesítettek, a mellékágakat elzárták és az elszélesedő mederszakaszokat párhuzamművekkel összeszorították. A Budafok alatti mederszakaszon a Duna feneke alatt keresztülhúzódó sziklapad kirobbantását, tekintettel a nagy költségre, arra az esetre halasztották, ha a szabályozás során végzett nagyarányú kotrás nem vezetne kielégítő eredményre. Az idevágó próbálkozás igazolta később, hogy a sziklapad kirobbantásának költsége nem áll arányban a várható eredménnyel. A törvény által biztosított költségkeret 5-33 millió forint volt. A munkálatokat 1885-re bevégezték. 2 5 Az 1890/91-i tél az 1837/38-inál is szigorúbb volt annyira, hogy az országos vízépítési hivatal tanácsa már február 6-án megállapodott a következőkben : 1. A Soroksári Dunaágat semmi esetre sem nyitja meg. 2. Szükség esetén a főváros biztosítása érdekében a rakpartok szintjét + 9 m-re felemeli. Noha a jég számos helyen megtorlódott és veszedelmes áradásokat, több helyen gátszakadást is okozott, a pesti szakaszon nem volt baj. A kiegészített szabályozás eredményessége beigazolódott. Mindazonáltal az árvíz előtti aggályos helyzetre való tekintettel és az óriási anyagi érdekek teljes biztosítása céljából a főváros +9 m-re emelte fel rakpartjait. A Közép-Duna egységes szabályozásáról szóló 1895. évi XLVIII. t.-c. végrehajtása során még Tétény és Érd, továbbá Ercsi és Adony között végeztek nagyobbarányú kiegészítő munkálatokat. 2 6 1898-ra, tehát 60 évre az árvíz után, a főváros árvízi biztonsága szempontjából fontos Dunaszakasz szabályozása teljesen befejeződött. Ma már csak kisebb kiegészítések végrehajtása és a művek karbantartása a feladat. Végül az 1904 : XIV. t.-c. értelmében a Soroksári Dunaág mentén fekvő községek is visszakapták elveszett víziútjukat, megtörtént a Dunaág csatornázása. A Kvassay-zsilip még a világháború előtt elkészült, de a tassi hajózsilip és a 60 km hosszú, már feliszapolódásra ítélt, Dunaág kikotrása csak 1927-re készült el. 13. A dunaszabályozás eredményei. 1886-ban a Magyar-Felső-Duna, 1888-ban a zuhatagos szakasz és 1895-ben az egész Közép-Duna szabályozása indidt meg. 60 évvel az árvíz után az egész, közel 1000 km-es magyar Dunaszakasz képe megváltozott (lásd az 1. és 12. ábrát). A hajózás és jéglevonulás akadályai eltűntek. Ugyanakkor dunamenti vízitársulataink a védőgátak láncolatát építették ki. A Duna völgyében 2800 km-nyi gátvonal 2,100,000 holdnyi terület nyugodt fejlődését biztosítja. A dunai és dunamelléki állami és érdekeltségi beruházások együttes értéke meghaladja a negyedmilliárd pengőt. 2 5 A budapesti Dunaszakasz szabályozásának összefoglaló leírását lásd : Az országos vízépítészeti és talajjavítási hivatal előterjesztése a Közép-Duna szabályozása tárgyában. Vízügyi Közlemények VIII. füzet, 92—118. old. Budapest, 1894. Továbbá: Adatok a budapesti kereskedelmi kikötő kérdéséhez. II. kötet, 11—40. old. Budapest, M. Kir. Keresk. Minisztérium, 1911. 2 6 Szabó Nándor : A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása. Vízügyi Közlemények 1912. évi 6. füzet, 191—213. old.
