Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)
4. szám - Hofhauser Jenő: A Val Sugana-Sette Comune-i vízvezeték
528 szivattyúállomás, végül a Monte Taverle vízelosztó beton medence újonnan épült. Nem várt fáradságos munka volt a meglevő (marcesina-monte-taverlei) csővezeték helyreállítása, amit csak a szivattyúk üzembehelyezésével lehetett végrehajtani, mert a fagy okozta, s szándékosan előidézett csőrepedéseket csak a nyomás alatt álló vízoszlop árulta el és pedig alulról fölfelé csak akkor, amikor a nyomott vízoszlop a már kijavított csőben emelkedett a legközelebbi rongálódás helyéig. Ez a vizsgálat tehát a szivattyú folytonos üzembe és üzemen kívül való helyezését követelte. Hogy mennyire késleltette e vonalrész kijavítása az egész munka befejezését, arra nézve jellemző, hogy kb. 120 javítást kellett végrehajtani, a napi teljesítmény átlag öt javítás volt. A Monte Taverle vízelosztó medencét az olaszok nemcsak a Fontana del Palo-ból, hanem délről is táplálták. Ez a tápláló nyomó cső új művünknek gravitációs elosztó csövét képezte, mely a campo-muloi vízgyűjtőt, illetve a vízvételi hely csapját táplálta. A Monte taverlei vízelosztó medencét északról tápláló olasz nyomócsövet a magasabban fekvő Lenzuola Monte For no — Spitzkegerle vízvezeték hálózatába kapcsolván be, az mint gravitációs vezeték az említett vízmű esetleges feleslegével táplálhatta a medencét. Az általános tervet a hadtesteknyujtotta, vázlatos adatok alapján a 11. hadseregparancsnokság vízvezetéképítő csoportja készítette a részletes szemrevételezést és ennek alapján a részletes tervezést az építésvezetőség végezte. A bevezető munkálatokat nagyon megnehezítette, hogy a meglevő művekről nem voltak megbízható adatok. A helyi viszonyokkal nem ismerős építésvezetőnek a felhasználni szándékolt olasz művek feltárását nagyon megnehezítette a magas hó, melyben még hótalpakkal is nehéz volt a továbbjutás, s amelyből lépésről-lépésre kellett a legtöbbször robbantással tönkretett és aknaveszélyes területen lévő műveket emberáldozat árán is kiásni. Nehéz feladat elé állította az építésvezetőt a legénység elszállásolása, mely abban az időszakban, amikor a fennsíkon még tél volt, csak alapos előkészületek árán sikerült. A munka további folyamának jellemzésére még fel kell említeni a fennsíkra történő anyagszállításnak, az építésvezető és anyagraktár közötti összeköttetésnek nehézkes voltát, a munkaterületek nagy kiterjedését és a nagy magasságkülönbségeket, melyeket bejárásnál le kellett győzni, a kedvezőtlen időjárást, továbbá a felhasználni szándékolt olasz művek megrongált állapotát. Említésre méltó a legénységnek ellenséges tüzérségi tűzben elszenvedett súlyos veszteségek között tanúsított vitéz magatartása, a 200 m-es függőleges, •csaknem hozzáférhetetlen Pianello és Stonar közötti csővezetéknek felszerelése, ennél különösen a 10 m hosszú magasnyomású csöveknek fel vontatása és merészen elhelyezett függő állványról ellenséges tüzérségi tűzhatás közben történt lehorgonyzása.
