Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Berzsenyi György: A duna "0" vizének újabb megállapítása

524 lehetővé tette, hogy a Vízrajzi Intézet kezdeményezésére 1930. március 3-án a Duna Pozsony—Paks közötti szakaszán — hetekig tartó egyenletes apadási periódus után - sikerült olyan kisvízszínt rögzíteni, amely Budapesten az utóbbi évtizedekben észlelt egyik legkisebb vízállás ( + 34 cm) volt. A paks—mohácsi szakaszon 5 hónappal előbb, 1929. október 11 és 12-én, a bajai folyammérnöki hivatal saját hatáskörében rögzített hasonló kisvizet, melynek maximális eltérése az 1930. március 3-i vízszinttől mínusz 4 cm volt a mohácsi mércén. A két különböző, de egymáshoz időben közelfekvő vízszínrögzítés adatai így minden aggodalom nélkül egyesíthetők voltak és nem volt szükséges 1930. március 3-án a bajai szakaszon a vízszínrögzítést megismételni. Az 1930. évi vízszínrögzítés időpontja jól volt megválasztva, mert az utolsó 60 esztendő megfigyelései szerint ez alatt az idő alatt csak egyetlen egyszer, 1925. január 10-én észleltek a rögzített kisvízszínnél kisebb vízállást és pedig +10 cm-t a budapesti vízmércén. Az 1929 októberi és 1930. márciusi vízszínrögzítési adatokat a Vízrajzi Intézet csak 1934-ben dolgozhatta fel, amikor az 1932. és 1933. években Oroszvártól Mohácsig végzett új nyilvántartási felvételek anyaga is rendelkezésre állott. A Vízrajzi Intézet a dunai „0" víz egységes rendezésére vonatkozó előterjesztését a földmívelésügyi minisztérium vízügyi főosztálya elfogadta, mire azt az Intézet részletesen is kidolgozta és megkülönböztetésül az eddig használt ,,0" víz elnevezés helyett az újonnan megállapított vízszínt ,,1930. évi alapvíznek'" nevezte el. Az alapvízzel a Vízrajzi Intézet olyan vízszínt kívánt megállapítani, amely a mai viszonyok között előfordulható legalacsonyabb vízszinnek felel meg. Az 1930. évi alapvíz megállapítása végett a Vízrajzi Intézet elsősorban is felhasználva az 1932/33. évi új lejtmérés eredményeit, hosszszelvény alakjában felrakta a vízszínrögzítési adatokból az egész pozsony— mohácsi szakaszon észlelt kisvizet. A hosszszelvényben mutatkozó, hullámvonalat lehetőleg hosszú egyenesekkel egyenlítette ki, a kiegyenlített vonalat pedig önmagával párhuzamosan annyira süllyesztette, hogy az keresztülment a budapesti vízmérce 0 pontján. Az alapvíznek ilyen módon való megállapításánál a Vízrajzi Intézet azt is kifejezésre kívánta juttatni, hogy Budapestnél a Dunameder véglegesen kialakult és változatlan, így a mederben lefolyásra kerülő legkisebb vizek vízszíne sem változik. Az utolsó 60 esztendőben Budapesten észlelt legkisebb jégmentes vízállás +10 cm volt. Az alap víznek a budapesti mérce 0 pontjával való összeegyeztetése tehát valószínűvé teszi, hogy az alapvíznél kisebb jégmentes vízszín tényleg nem fog itt bekövetkezni. Az alapvíznek ebben a magasságban való megállapítását alátámasztotta még az a körülmény is, hogy a budapesti mérce az ország legrégibb, 1823 óta észlelő mércéje, mely helyénél fogva is jellegzetes mércéje a megcsonkított ország Dunaszakaszának. Az alapvíz pozsony — szobi szakaszának megállapításánál figyelemmel volt a Vízrajzi Intézet a m. kir. győri és a pozsonyi cseh-szlovák folyammérnöki hivatalok által 1934-ben közösen megállapított új ( ID-vízre is, mely az előzőekből máiismeretes. A CID-víznek és az alapvíznek megállapítása egymástól függetlenül történt. Hosszszelvénybe felrakva kitűnt, hogy a CID-víz alig számbavehető élté-