Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Berzsenyi György: A duna "0" vizének újabb megállapítása

520 Visszatérve a legkisebb vizekre, ismernünk kell ezek adatait vízkivételi művek tervezésénél is. Vízfolyásból csak annyi vizet vehetünk ki, amennyi az érdekeltek sérelme nélkül elvezethető, vagy felhasználható. Ha élő vízbe szennyvizet akarunk bevezetni, szintén ismernünk kell a legkisebb vizet, mert szennyvizek csak olyan mennyiségben bocsáthatók élő vízfolyásba, hogy a kellő keveredési arány biztosításával sem halászati, sem közegészségügyi, sem egyéb érdek kárt ne szenvedjen. A kisvíz ismerete tehát nemcsak közlekedési, de vízgazdálkodási és közegészségügyi szempontból is fontos. Az első rendszeres vízrajzi felvételeket hazánkban a mult század 20-as és 30-as éveiben hajtották végre. Ezek Vásárhelyi Pál nevéhez fűződnek. Velük kapcsolatban 1838-ban rögzítettek a Dunán az akkori tapasztalatok és észlelések szerint megállapított igen kis vizet. A rendszeres megfigyelésekre számos vízmércét helyeztek el úgy, hogy a vízmércék 0 pontjai az 1838-ban rögzített kis vízszínnel egybeestek. Ezt a vízszínt egy évszázad óta Vásárhelyi-féle 0-víznek ismerjük. Az azóta végrehajtott szabályozási munkák a Duna medrében nagy változásokat idéztek elő. A vízlefotyási viszonyok, főleg a kis vizeké, teljesen átalakultak. A felső Duna szakaszán, ahol a Szigetközben és a Csallóközben a Duna számtalan ágban, apró szigetek között valóságos labirintust alkotva folyt, a főmedret párhuzamművek közé szorították és a mellékágakat elzárták. A kis vizek így aránylag keskeny mederbe szorítva, a hajózás számára nagyobb mélységeket biztosítottak. Ugyanekkor az osztrák Dunaszakasz szabályozása nagymennyiségű hordalékot hozott mozgásba, amely lefelé vándorolva a magyar Dunán Kisbodak alatt rakódott le. A Paks alatti Dunaszakaszon a bogyiszlói, a sükkösdi és az érsekcsanádi, majd lejjebb, közvetlenül a jelenlegi jugoszláv határ felett a sirinai átvágások hatása alatt a meder kimélyült. A Vásárhelyi-féle ,,0" vízzel összehasonlítva a kisvizek emelkedése a felső Dunaszakaszon felülről lefelé Kismarosig terjed. Kismarosnál és Budapestnél változás nincsen ; közben azonban süllyedt a kisvíz színe és a süllyedés Göd környékén a legnagyobb. Budapest alatt a kisvizek süllyedése fokozatosan nő Domboriig és a süllyedés valamivel kisebb mértékben a határig tart. Számokban kifejezve a kisvízszín emelkedése a felső Dunán Remete környékén az 1 métert is meghaladja. Ugyancsak 1 méter a kisvízszín süllyedése Paks környékén. Mivel a Vásárhelyi-féle „0" víz a folyammérnöki hivatalok munkakörében többé alapul vehető nem volt, egységes rendezés híján az egyes hivatalok kénytelenek voltak saját működési területükön más, megfelelőbb kisvizet választani, melyet tervezéseiknél és munkálataiknál helyi, vagy folyammérnöki ,,0" víz elnevezés alatt használtak. A győri folyammérnöki hivatal először egy módosított Vásárhelyi-féle „0" vizet, később az 1898. évben rögzített kisvizet, majd a csehekkel közösen az 1902/21. évi átlagos legkisebb hajózási vizet (CID vizet) használta tervezéseinél alapul.