Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Rohringer Sándor: A tiszafüredi szivattyúteleppel kapcsolatos sebességcsillapító medence laboratóriumi vizsgálata

470 gallér, mely konzolokra támaszkodhat és megakadályozza azt, hogy a homok a medence fenekéről felcsapódhassák az öntözőcsatornába. A turbulencia csökkentésére a csészekörív végén még egy — 25 cm-re a vízszín alá merülő — táblát is felerősítettünk, mely a felszíni hullámzást tovább csökkentette. Ha a szivattyúk által szállított víz mennyisége 6 m

3/sec-ról 4-00, illetve 2-00 m

3/sec-ra csökken, akkor ezt a táblát 0-35, illetőleg 0-90 méterrel kellene lejjebb süllyeszteni, ami leginkább a felső lemezre erősített lengő fatáblával érhető el. Ez a fatábla a teljes — 6-00 m

3jsec — vízmennyiség vezetésénél el is távolítható. Minthogy az öntözőművek üzembehelyezését követő első időkben a kísérlet alapját képező 6-00 m

3jsec vízmennyiség vezetése nem valószínű, tanulmányt folytattunk a 4, illetve 2 m

3jsec vízmennyiségnek a csatornákban és a medencében való elhelyezkedésére vonatkozólag is. A nagyesésű csatornából a medencébe folyó víz szintje más és más alakot mutat a változó vízmennyiségeknél, 2 m

3\sec vízmenvnyiség esetében a csillapító medencében olyan alacsonyan áll a víz, hogy a csatornahídon süllyedő vízszín keletkezik, s ennek következtében a csatornahíd alsó szakaszán a víz mozgása rohanóvá (v > \ígm) válik. A csillapítómedencébe bukó vízsugár váltakozva hol lebukik a medence vízszíne alá, hol felugrik, ami kísérletileg kimutatható. A 6. ábra mutatja a vízszínváltozásokat különböző vízmennyiségek esetében. 5. ábra. 6. ábra. A 2-00 m

3jsec esetében van a csillapítómedencében a legnagyobb turbulencia, a medencéből távozván azonban a sebesség, a vízmennyiség csökkenésével szintén