Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

42 malomtói gát és a pesti parterősítés egészí- tette ki, amely utóbbi a Dunapartnak a Wurm-utcától a mai Piarista-utcáig terjedő szakaszán volt (2. ábra). A felsorolt gátak fontosságát azonnal megértjük, ha egy pillantást vetünk Horusitzky Henrik hidrogeológiai térképére,

3 (3. ábra) amely kb. a mai Nagykörút helyén egykori Dunaágat mutat. Rendesen ezen keresztül talált utat az árvíz a városba, szükséges volt tehát, hogy alul és felül erős gáttal zárják le. Mindazonáltal az elfajult Dunameder miatt a hivatalos körök szinte állandóan tartottak a katasztrófa bekövetkezésétől és sürgették a Duna medrének szabályozását. Ennek eredménye volt a folyam első polgári térképezése, a már említett Dunamappáció is. 3. Az árvíz előzményei. Időjárási és jégviszonyok, A legnagyobb magyar vízimérnök, Vásárhelyi Pál, az ,,

Athenaeum" с. folyóiratnak 1838 március 4-én, tehát az árvíz előtt megjelent számában írja : „A folyam állapotújára való tekintet valóban alapos aggodalmat gerjeszt... Azért javallható, hogy Pest városa a lehető nagyobb árak ellen töltésekkel óvakodik, melyek talán, ha a jég zaja baj nélkül távozik, nevetség, éretlen nevetség tárgyai fognak lenni.

1, Ezek a sorok, bár 1838 tavaszán jelentek meg, nem csupán erre az alkalomra vonatkoznak ; ugyanezt írhatta volna Vásárhelyi akkor is, ha ,,A budapesti állóhíd tárgyában" című, fentidézett cikke néhány évvel hamarabb lát napvilágot. Mert, mint az Országos Építő Főigazgatóság első hajózási mérnöke, és a dunai mappációnak három éven át vezetője, megismerkedett a folyam kétségbeejtően elfajult állapotával, amelynek kedvezőtlen időjárási körülmények között feltétlenül országos árvizet kellett előidéznie. Az 1837/38-i, rendkívül szigorú tél meghozta azokat a kedvezőtlen időjárási viszonyokat, amelyeknek szükségképpen ki kellett váltaniolc az országos csapást.

4 December közepén kemény hideg köszöntött be, amely rövid megszakításokkal február végéig tartott (4. ábra). December második és január első felében erős havazások voltak. A fagypontig lehűlt folyóvízre hulló hópelyhek egyrészt igen sok hőt vonnak el a víztől, másrészt mint milliónyi kristályosodási középpont rendkívül nagy mértékben elősegítik a jégképződést. így történt, hogy a Közép-Dunán már december 19—20-án megjelent a jég és a rendkívül éles borrévi kanyarban 22-én, a várszegi átvágás torkolatánál karácsony előestjén meg is állott. A mai szabályozott mederben az ilyen hirtelen beállás, még olyan rendkívüli hidegben sem következik be, mint amilyen a folyó év első napjaiban uralkodott. A jégviszonyok szempontjából nem annyira a fagy erőssége, mint inkább tartóssága jelentős. Az 1837/38-i télre éppen a tartós hideg jellemző, amiért is mind az egyes hónapok, mind az egész tél középhőmérséklete rendkívül alacsony volt. Igazolja ezt az azóta eltelt száz év havi hőmérsékleti közepeivel való összehasonlítás : Hőmérsékleti középérték : dec. jan. febr. márc. (dec.-febr.) 1837/38 —2-0 —6-7 —3-6 +4-7 —4-1 C° 100 éves középérték (1837—1936) +0-3 —1-3 +0-5 +5-4 —0-2 Különbség : —2-3 —5-4 —4-1 —0-7 —3-9C

0 3 Horusitzky Henrik : Budapest székesfőváros hidrogeológiai viszonyai. Hidrológiai Közlöny, XIII. évf. 19—43. old. Budapest, 1933. 4 A budai csillagda napi hőmérsékleti adatait számos munka — így Vásárhelyi idézett tanulmánya is — közli. A csapadék mennyiségét akkoriban nálunk még nem mérték.