Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása

40 mellett torkollik a Dunába, addig nálunk az Ipolytól a Drávatorokig egyetlen számottévő mellékvizet sem mutat a térkép. A kis esés mellett ez a mi mostoha helyzetünk másik fő oka. A zajlás felülről indul meg és a zajló jég maga előtt keményen álló, vastagra hízott jégpáncélt talál. Ha itt-ott enged is a jégtakaró és egy-egy kisebb szakaszon meg is indul a zajlás, a szigetek csúcsánál, zátonyokon és éles kanyarulatokban egymásra szaladnak és fennakadnak a táblák : torlasz képződik. És amint felülről jön az áradás, úgy viszi tovább lefele ezeket a torlaszokat, amelyek egymás hegyérehátára csúsznak és gyakran valósággal eldugaszolják a medret. Felülről folyton növekedő tömegben érkezik a víz, a meder pedig szűk, helyenkint fenékig kitöltik az összeékelődött, mozdulni nem tudó jégtáblák. A víz tehát a torlasz felett addig emelkedik, amíg ki tudja mozdítani nyomásával az elébe tornyosuló akadályt. Közben természetesen kilép a medréből és elönti partjait. így, lökésszerűen, lépésről lépésre jut tovább a jég, minden szigetcsúcsnál és éles kanyarulatban meg-megáll és áradást okoz, míg végre a Drávatorok alatt szélesebb és már jégmentes mederbe jut. A Dráva és a Száva vízgyűjtőjében ugyanis korábban tavaszodik és e folyók árhulláma hamarabb érkezvén mint a Dunáé, kitisztítja a medret. A Dunának középeurópai szakaszán a Pakstól a Drávatorokig terjedő részén áll meg legkorábban a jég és átlag 2—3 héttel később megy el innen, mint pl. Bécs és Pozsony alól.

1 A mult században sokszorosan súlyosbította dunamenti városaink helyzetét a folyam teljesen elfajult állapota, amiről hű képet adnak a II. József és Ferenc császár rendeletére készült katonai térképek, egyes megyei térképeink és az 1823—30 közt készült Dunamappáció lapjai.

2 A dévényi áttörést követő csallóközi hordalékkúpon végeláthatatlan szigettengerben, kanyargós ágakra szakadozva barangolt a Duna, tulajdonképpeni főmedre sem volt. Az ágak közt megoszló víz sehol sem tudott magának kellő mélységű medret vájni, ezért a jég könnyen elakadt és sokszor okozott kiöntést. A Komárom alatt következő csekély-esésű szakaszon (1. ábra) már csak azért is könnyű a jég megállása, mert a felső, nagyobb esésű szakaszról gyorsabban érkeznek a jégtáblák, mint ahogyan itt haladni tudnak. Ezért a folyam felszínét itt sűrűbben lepik el az úszó jégtáblák, mint amott. így könnyen lehetséges az, hogy egyik vagy másik tábla összeékelődik a szomszédaival és elrekeszti a többiek útját. Akadályokban nincs hiány ! Mindjárt a Garam- és az Ipolytorkolat alatt levő zátonyok ilyenek. De komoly akadály a dömös-nagymarosi éles kanyarulat és rögtön alatta a Szentendrei-sziget csúcsa is. A szigetet kísérő két ág — a víz megoszlása miatt —meglehetősen sekély és a szabályozás előtt tele volt zátonyokkal. Kevéssel lejjebb, a Szent Gellért-hegy lábánál összeszűkül a Duna medre és ezt a szűkületet — a fővárosi Dunaszakasz szabályozása előtti időben — hirtelen kiszélesedő mederrész követte, amelynek nagyrészét a hírhedt kopaszi zátony foglalta el. Közvetlen alatta kettéágazott a folyam. A Csepel-sziget északi csúcsa és a víz megoszlása folytán mindkét ágban kevéssé fejlett meder kiválóan alkalmas volt a jég megállítására. így folytathatnám a szigetek és középzátonyok felsorolását tovább is. Végeredményben mindegyikük keletkezésének egy az oka : a csekély esés, amely a 1 Lásd bővebben : Lászlóffy : A folyók jégviszonyai, különös tekintettel a magyar Dunára. Vízügyi Közlemények, 1934. évi 3. szám, 369—435. old. 2 Az 1 : 3600 (Péterváradtól Orsováig 1 : 7200) méretarányú lapokat a Vízrajzi Intézet múzeuma őrzi.