Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Luigi Miliani: Az egységes folyószabályozás alapelvei

416 azt hiszem nem végzek hiábavaló munkát, ha röviden összefoglalva, kifejtem azokat az alapelveket, amelyeket az Agno-Guá, Frassine, Brancaglia, S. Caterina, Gorzone nevek alatt ismeretes torrens végleges szabályozásánál követtem. Ennek a vadpataknak a szabályozása úgy vélem annál is inkább figyelmet érdemel, mert hosszú időn át neves hidraulikusok foglalkoztak vele, köztük maga a nagy Paleocapa, aki közel járt ahhoz, hogy arrra a következtetésre jusson, miszerint ez a ma-' kacs vízfolyás főleg nagy hordáiékossága miatt sohasem lesz szabályozható. Az Agno-Guá hegyvidéki vízgyüjtőmedencéje rendkívül kedvezőtlen geológiai tulajdonságokat mutat fel; felső szakasza nagyon meredek és könnyen bomló talajba van vájva ; a csapadék eloszlása kedvezőtlen és rövid időtartamú, de tekintélyes hevességű esőkkel kell számolni; az elvezetésre hivatott medrek elégtelen szelvényűek és kanyargós vonalozásúak. Az állandósult nagyon kedvezőtlan körülmények között minden árvíz levonulása komoly károkat és elárasztásokat okozott. Az elvadult vízfolyás pusztító rohamaival szemben folytatott hat évszázados eredménytelen küzdelem után a montebellói tehermentesítő medence létesítésével és azzal kapcsolatos művek megépítésével az örökké fenyegető árvízveszélyek megszűntek. A tehermentesítő medence a megfékezett vízfolyás jobbparti és a vele közel párhuzamosan folyó Chiampo folyónak pedig balparti töltése között létesült. (3. ábra, 3. kép.) Az említett vízfolyások mindegyike keresztezi a Vicenza-Veronai-i állami műutat. Ennek az útnak alkalmasan megemelt töltésteste alkotja a medence zárógátját. Az árvizek tetőző vízmennyiségeinek a mederből való kivezetése megfelelően alakított műtárgy segélyével történik. Ez a műtárgy lényegében véve két 3. ábra. A montebello-i árvíztározó medence, árapasztómű és árapasztó csatorna helyszínrajzi elrendezése.