Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

4. szám - Luigi Miliani: Az egységes folyószabályozás alapelvei

413 Sajnos, a tapasztalat azt mutatta, hogy ilyen rendszerrel nem lehet a célt el­érni, sőt ellenkezőleg a meder fizikai állapotának gyors megváltozása és ennek kö­vetkeztében az árvizek lefolyásának kedvezőtlen alakulása következett be. Nálunk a vizek romboló hatása ellen való védekezés árvédelmi töltések létesítésével kezdődött, amelyek egymás­tól alkalmas távolságban olymódon helyeztettek el, hogy a legnagyobb árvíz elférhetett közöttük és a gátkorona megfelelő biztonsággal magasi ott ki az árvíz fölött. Sajnos, ha a francia rendszer sikertelen maradt, nem momdhatjuk el, hogy a mi rendszerünk megállotta a próbát; a szilárd hordalék, amelyet a folyó a fentebb körülírt „gyo­mor" hiányában nem tudott megemészteni, előbb-utóbb Venetóban is a mederfenék felemelkedésére vezetett. A mederfenék emelkedésének következtében a töltések megemelésének szükségessége jelentkezett ; ámde a töltés­magasbbítással, amely az egyre magasabb árvízszintekhez igazodott, megnövekedtek azok a veszélyek is, amelyektől a régi töltések magján át és azok alatt történő vízmozgások miatt kellett tartani. (1. ábra.) Szerencsére a káros következmények megtanítottak bennünket arra a módra, hogy miként lehet azokat elkerülni. 1916-ban, midőn a padova-megyebeli estei hivatal szakaszmérnöke voltam, az Agno-Guá-Frassine-Brancaglia­Santa Caterina-Gorzone elnevezések alatt ismeretes vadpatak töltéseinél bekövetkezett nagyszámú töltésszakadások közül a S. Caterina szakasznál az a nem remélt szerencse ért, hogy szemtanúja lehettem a patak baloldali töltésének Scagliara község közelében bekövetkezett szakadásának, amely töltésszakadáson keresztül az árvíz egy belvízle­vezető öblözet töltésekkel elhatárolt medencéjébe zúdult és az árvíz további elterülésének a medence töltései határt szabtak, egyszersmind a víz szétterülésével az árvízveszély hirtelen meg is szűnt. Ekkor gondoltam először arra, hogy ha azon a helyen, ahol a töltés elszakadt, alkalmas műtárgy lett volna, annak segélyével az árvíz erejét meg lehetett volna törni. Ennek az elmélkedésemnek a következménye volt egyik tervem, amelyet hamarosan megvalósítottunk és amely egy kisebb víztárolómedencéből és abba szolgáló Gregotti­típusú szifonsorozatból állott, amelyek nagyszerűen működ­tek annak a célnak érdekében, hogy az árvízszintet leszáll­ítsák és ezáltal a töltések megemelésének szükségességét megszüntessék. Ez a megoldás, mint minden új dolog, a legkülön­bözőbb bírálatokat váltotta ki. nekem azonban, mint sza­kaszmérnöknek, hosszabb ideig nyugalmat szerzett, mert a rámbízott szakaszon a folyó nem szakította el többé 1. ábra. A Frassine torrens Borgofrassine melletti szakaszának keresztszelvényében 1898—192fi. között beállott változások.

Next

/
Thumbnails
Contents