Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Szakirodalom

397 és a táblázatosan csoportosított feleleteket mellőzve, itt csak a rendkívül tárgyilagos, őszinte és ezért igen tanulságos feldolgozásnak kiemelkedőbb adatait közlöm. A kataszteri tiszta jövedelem mintegy 4%-kal emelkedett. A földrészletek száma 64%-kal apadt, ami a közigazgatásban óriási munkamegtakarítást jelent. A haszonállatállomány emelkedett. A vetőgép elterjedése 48 községnél 74%-al nőtt, ami mintegy 52.270 métermázsa vetőmagmegtakarítást jelent. A cséplés meggyorsult. Sok új tanya épült és ezekkel kapcsolatban a baromfitenyésztés fellendült. A szemes termények kat. holdankénti hozama javult. A mezőrendőri kihágások és birtokháborítási perek száma örvendetesen apadt. Sajnálatos, hogy a tagosítást eljárással párhuzamosan végzendő talajjavítás és patakrendezések terén számos helyen elmaradt a gyökeres beavatkozás. Végeredményben 74 község közül 65 (88%) teljes megelégedését fejezte ki a tagosítás végrehajtása és eredményei felett és 67 községben (91%) egyhangú „nem" volt a felelet arra a kérdésre, hogy szeretnék-e visszaállítani a tagosítás előtti állapotokai. A többiek panaszai is részben kevéssé helytállók (pl. a jégkár), részben könnyen orvosolhatók. A tagosítás pénzügyi részére vonatkozólag megjegyezhető, hogy a jelenlegi költségek valóban magasabbak a világháború előttinél, azonban az eljárás sokkal gyorsabb (régen 5—6, most 1—2 év), műszaki és gazdasági vonatkozásban sokkal szabatosabb, ami egyéni és közületi szempontból egyaránt fontos érdek. Minden egyébtől eltekintve már a tagosítás tartama alatti rablógazdálkodás időszakának megrövidítése miatt is. A munka második része mindenre kiterjedő alapossággal foglalkozik a bíró, a mérnök, a gazdasági szakértők és a községi elöljáróság feladatával a tagosítási eljárásban. Igen értékes a tagosítási és egyéb birtokrendezési szabályok gyűjteménye, s a hozzájuk fűzött magyarázatok. Könnyű áttekinthetőséget és kéhyelmes kezelést biztosít a gonddal összeállított tárgymutató. Hasznos útmutatásul szolgál a kérdéssel foglalkozó magyar irodalom kiemelkedőbb munkáinak felsorolása is. Szándékosan említem meg utoljára a külföldi tagosítások összefoglalását és a kultúrmérnök szerepét az eljárásban. Az összehasonlító táblázatból kitűnik, hogy Porosz- és Bajorországban valamint Thüringiában mintegy tízszerannyi, Hessenben nyolcszorannyi, Ausztriában hatszorannyi az egy lakosra eső állami tagosítási kiadás, mint nálunk. Magyarországon az állami hozzájárulás az összköltségeknek csak mintegy 20%-a, Bajorországban 85%, Ausztriában 75—80%-a. A külföld tehát, felismerve a tagosítás rendkívül nagy nemzetgazdasági jelentőségét, minden eszközzel elősegíti azt. A mi szempontunkból említést érdemel még, hogy a külföldi tagosítások végrehajtásakor többnyire elvégezték a szükséges lecsapolásokat, esetleg alagcsövezést és öntözőberendezést is létesítettek. Ezek a munkák a vízépítési hivatalok tervei alapján 50%-os állami hozzájárulással épültek. Nekünk vízépítő és kultúrmérnököknek megszívlelésül csaknem szószerint idézem a 34700/1935. I. M. számú rendelet 168. §-hoz fűzött magyarázat néhány mondatát : „Nagyon kívánatos, hogy a tagosítás keretében a tagosító közönség javára szolgáló mindazok a közérdekű létesítmények az adott viszonyok között a legmegfelelőbb módon megvalósuljanak, amelyeknek megvalósítására a kultúrmérnöki hivatalok és vízrendező társulatok hivatva vannak. Ezek mérnökeinek a tagosítási eljárásban való megjelenése és részvétele azonban csak akkor lesz eredményes, ha nemcsak a hivatásukban kiváló szakemberek, hanem ha a tagosítási eljárás lényegével és megvalósításának módjával és eszközeivel is tisztában vannak és a tárgyalásokon való részvételük nem pusztán „jelenlét", hanem kezdeményezés, tehát cselekvés is. Hivatásbeli kötelességük maradéktalan teljesítésével a tagosítás közérdekű voltát szolgálják." A szakszerűen felépített mű minden oldalról megvilágította a kérdés fontosságát, sürgősségét és ezzel — reméljük — nagy lépéssel vitte előbbre a megvalósulás felé. Mayer László. Szekendi Ferenc : A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története. Specimina dissertationum Fac. Phil. Reg. Hung. Univ. Elisabelhinae Qinqueecclesiensis. 126. szám. Magyaróvár, 1938. 36 old., 1 térkép. Történelemkutatóink figyelmét eddig csaknem teljesen elkerülte az a méreteiben is páratlan kultúrmunka, melyet elmocsarasodott folyóvizeink rendezésével és az egész ország területéhez viszonyítva is számottevő kiterjedésű mocsárvidékek lecsapolásával a XVIII.