Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Taxner Béla: A Dunavölgy pestvármegyei részének vízrendezése

308 azt a lecsapoló érdekeltség elképzeli, vagyis a csatornákba építendő zsilipekkel. Mert ez az utóbbi módszer egyrészt rendkívül kevés vizet tudna csak raktározni az aránylag kiméretű csatornákban, a talajon keresztül szivárgó víz csak nagyon keskeny parti sávot látna el vízzel az árkok mellett. Ezzel szemben a nyáron felmelegedő vízben hihetetlen gyorsan szaporodnának el a vízinövények, amelyek irtása költségesebb lenne, mint amennyi értéket jelentene az árkokban raktározott víz. Ehhez járul az a kár, amit a tárolt víz okozna, azzal, hogy a partok omlását is elősegítené. Másik megállapítás szerint hiányzik az öntözőberendezés is. Ezeket a berendezéseket részben a Társulatnak kellett volna létesítenie, de sok mulasztás terheli e tekintetben az egyes gazdákat is, mert át kellett volna állítaniok a gazdálkodás módját, megváltoztatni az eddigi szokásokat, gyakorlatot. Javítani a legelőt, kaszálót, szaporítani a takarmány termesztést és így fokozatosan visszaszerezni az elveszett állatállományt. Ezzel a tárgyilagos megállapítással semmi esetre sem akartam „ráolvasni" a panaszkodó gazdatársadalomra. Hiszen világosan kifejtettem, hogy a telkesítéseknek és „megváltoztatásoknak" mi minden állott útjában. III. A JÖVŐ CÉLKITŰZÉSEI. a) A csatornázási munkálatok kiegészítése. Az előző fejezetben elsősorban azt állapítottuk meg, hogy az eddig elvégzett csatornázási munkálatoknak a hiányossága okozza azt, hogy szokatlan esőzések árvízkárokat okoznak. Elsősorban tehát az elárasztástól kell mentesíteni a területet. Ez többféleképen lehetséges, de egyetlen megoldás nem lesz elégséges ahhoz, hogy a Társulat egész területén bekövetkezzék a vizek elleni tökéletes védelem. A megoldásmódok a következők : 1. A legegyszerűbb volna a fontosabb csatornákat megfelelően bővíteni. Ezt a megoldást azonban általában nem lehet alkalmazni, mert ez esetben a Főcsatorna mentén már megépített költséges hidakat is át kellene építeni. A meder mélyítésével való bővítés a rendkívül csekély esés és az igen rossz altalaj következtében alig kerülhet szóba. Vannak a főcsatornának szakaszai, ahol a további mélyítés nem lehetséges a folytonos partomlások miatt ; máshol pedig a fenék már folyós homokba van vájva, amely összefolyik, mihelyt a tisztogatáskor valamelyest is kikotorjuk a feneket. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a főcsatorna medrének mai méretei gazdaságosan nem változtathatók meg, azaz sem nem mélyíthető, sem nem szélesíthető. l)e ha ez a mód nem is alkalmazható általában, egyes csatornaszakaszokat, vagy fontosabb mellékcsatornákat bővíteni kell majd. 2. Ha a főcsatornát egy élő vízfolyás medrének minősítjük, akkor ugyanazokat a védekezési módokat alkalmazhatjuk mint a folyóinkon, vagyis kétoldali töltésezéssel védhetjük az ármentesített területeket.