Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

3. szám - Taxner Béla: A Dunavölgy pestvármegyei részének vízrendezése

303 Sok a panasz, hogy a rossz szikes legelőkön azóta, hogy a Társulat megépítette a lecsapoló csatornahálózatot, nincsen mit legeltetni. De nézzük csak vájjon igazán súlyosbodott-e a helyzet a lecsapolás óta ? Kora tavasszal a tocsogókban még áll a víz, de a kevés takarmányon nehezen áttelelt jószágot már ki kell hajtani. A vizes ereken áthajtott csorda a füvet betiporja a sárba és ezzel tönkreteszi. A környező jobb legelőterület pedig összesározza és így teszi hasznavehetetlenné. Marad a dombosabb hely, de ez meg a nyári melegben leghamarabb sül ki. Mi volt itt azelőtt, a visszakívánt időben ? Hatalmas vízállások és kétségtelenül sokkal rosszabb legelő. De igen sok volt belőle és nem vártak tőle olyan sokat, mint a lecsapolás után. Hát ez csak nem jelenti azt, hogy a lecsapolás rontotta a helyzetet ? Meg kell változtatni a gazdálkodás módját, de meg kell változtatni a gazdák gondolkodását is. A fajok kutatói (Nagy Géza)

1 így jellemzik a magyar társadalomnak azt a rétegét, amelyik a földmíves-munkásréteget alkotja és amelyik valószínűleg az ugor-vér képviselője : ,, . . . A másik ellenben nehézkes, fontolgató, makacs, mozgásba nehezen hozható, a megszokott rendtől nem tágító, anyagi dolgokban számító, minden előtte bizonytalan kimenetelűnek látszó vállalkozástól tartózkodó és a kevés biztossal megelégedő". Igen találó jellemzés. Várhatjuk-e, hogy ez a magyar keresni fogja a talajjavítás módját, hogy megkockáztatja egy öntözőgazdálkodásra való áttérést, ahol egyedül nehezebben érhet el eredményt, a társulástól pedig — talán a jobbágyságban töltött évszázadok kényszere, — végleg elszoktatta ? Szerelmese a földnek és ezért talán inkább dédelgeti, mintsem kikényszerítené a több termést belőle. Az elmondottak összefoglalásaként kimondhatjuk, hogy az aszály általában sokkal kevesebb kárt okozott volna, ha a gazdák a megváltozott viszonyokhoz jobban és gyorsabban tudtak és akartak volna alkalmazkodni. c) A talaj minősége és a társulati terhek. Természetes, hogy a talaj minősége is igen lényeges befolyással van a gazdálkodás eredményére, sikerére. Ki ne hallotta volna, hogy a Társulat árterében milyen sok a szikes terület (vagy talán inkább azt, hogy mennyire elszaporodott a szikes terület, mióta lecsapolták az árvizeket?) Már ezek a hírek is sejtetik velünk, hogy a lecsapolt területek talajával, minőségével sok helyen baj van. Ha elfogadjuk összehasonlítás alapjául a csonka haza vízi társulatainak adatait, ahogyan azt a Tisza-Dunavölgyi társulat közp. bizottsága az 1930. évben kimutatta és abból átlagokat számítva elvégezzük az összehasonlításokat, úgy azt találjuk, hogy az árterület becsértéke, illetve annak kat. tiszta jövedelme, 1 kat. hold ártérre számítva, átlagosan : 1 Milotay : Fajok harca, világok harca.