Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések helyzete az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1937. évben

185 agyagterületet kísérletképen ősszel öntöztünk meg. Tavaszra mind a lucerna, mind a fa kipusztult, mert az öntözés és a sok őszi csapadék hatására a víz teljesen kihajtotta a levegőt a földből s a növények megfulladtak. Oszi öntözés tehát réti agyagtalajon nem ajánlható, mert nem lehet előre tudni, hogy csapadékos lesz-e az ősz és a tél s így könnyen előállhat túlöntözés. Általában réti agyagtalajon a késői öntözések, mint amilyenben néhány növényt, mint káposztát, répát stb. részesítenek, a talaj művelhetősége szempontjából volt káros, mert az öntözés után a talaj már nem száradt ki annyira, hogy az őszi esők előtt meg lehetett volna szántani s ezért a szántást késő tavaszra kellett halasztani, amikor a föld annyira megszikkadt, hogy erre alkalmassá vált. Miután ez májusban következett be, így tavaszi kalászosok nem voltak vethetők, ezért az előírt vetésforgót nem lehetett betartani. A kötött réti agyag öntözése sokkal több gondot kíván, mint a homokos laza talajok öntözése. A vizet sokkal óvatosabban kell adagolni, mert a kis hasznosítható hézagtartalom miatt e talajok hamarabb megtelnek vízzel s így már aránylag kevés víz is túlöntözést idézhet elő. Ezeknél az egyedül bevált öntözési mód, a permetező öntözésen kívül, az áztató öntözés, amelynél csak egymástól 1—3 m távolságra levő barázdákon fut gyorsan végig a víz, amely innen lassan leszivárog és megáztatja a barázdák közt fekvő területet. A túlöntözés káros következményei egyrészt közvetlenül észlelhetők, mert kipusztul a növényzet és kihajt a vizimuhar, a túlöntözés biztos jelzője, másrészt, ha még nem is pusztul ki a növényzet, azonban erősen fogy a talaj levegőtartalma, esetleg teljesen el is vész s ekkor megkezdődik a talaj anyagának káros vegyi átalakulása. Ha azt vesszük észre, hogy valamely talajban túl sok a víz, úgy azt a következő évben kalászossal kell bevetni, mert ennek igen nagy a vízszükséglete s ígv felhasználja a felesleges vizet. Kétségtelen, hogy a kötött réti agyagtalajokat öntözni lehet, erre Társulatunk területén számtalan példa van, azonban az öntözésnél több tapasztalatra és tudásra van szükség, mint az öntéstalajoknál. Öntözéseinknek körülbelül egyharmadrésze öntéstalajon, kétharmadrésze réti agyagtalajon van. Bolgárkertészeteket legnagyobbrészt öntéstalajokon, míg a többi öntözést réti agyagtalajokon rendezték be. Mint az elől közölt táblázatból látható, öntözéseink legnagyobb része bolgárkertészet, ezért első helyen ezekkel kívánok foglalkozni. Bolgárkertészettel vidékünkön már nemcsak törpebirtokosok, a irrult század utolsó éveiben letelepedett bolgárok tanítványai s kisrészben utódai foglalkoznak, hanem találunk közép- és nagybirtokokat is, ahol konyhakertészeteket létesítettek, amelyeket a bolgárok módján kezelnek. Az elől közölt kimutatásban feltüntetett bolgárkertészek közül öt van középés nagybirtokon 145 kat. h. 787 négyszögöl területen, 217 pedig 309 kat. h. 220 négyszögölön törpebirtokon. Ezeknek a kertészeteknek igen nagy a szociális jelentősége. A nagyobb gazdaságok kertészeteikkel igen sok munkaalkalmat teremtenek, tehát vidékünk nincstelenjeit foglalkoztatják. A kis bolgárkertészetek sok törpebirtokosnak adnak megélhetést. Minden kertész önálló egzisztencia és öntudatos, szorgalmas tagja a gazdatársadalomnak.