Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Ballenegger Róbert: A talajnedvesség változásának menete mésztartalmú agyagos talajban

160 gének felel meg ; ugyancsak telítve vannak vízzel az alsóbb talajrétegek is. Április végének és május elejének száraz időjárása alatt a feltalaj nedvességtartalma lényegesen (2-5%-kal) csökkent, a talaj párolgás útján vizet veszített 120 cm mélységig ; a mélyebb rétegekben azonban a vízveszteség jelentéktelen, mert a talaj hőmérséklete ebben az időben még aránylag alacsony. Május végének rendkívül bő csapadéka a feltalaj nedvességtartalmát 1 %-kal emelte csupán, ebből a bő csapadékbői azonban már semmi sem jutott le a mélyebb rétegekbe, mert időközben a talaj felmelegedett és a párolgás a talaj felső rétegéből erősen fokozódott. Május végétől kezdve a feltalaj nedvességtartalmát kifejező görbe követi a csapadék görbéjét ; július elejétől október közepéig a feltalaj nedvességtartalma állandóan csökkent, augusztus végének bő csapadéka egy kis emelkedést okozott ugyan, de szeptembernek és október elejének száraz időjárása kifejezésre jut a görbe állandóan süllyedő irányzatában. A nyár első hat hetében, amikor a feltalaj hőmérséklete maximumát érte el, a feltalaj volt az egész megvizsgált szelvény legszárazabb rétege. A mélyebb talajrétegek nedvességtartalma ebben az időben valamivel magasabb volt, mint a feltalajé és 150 cm mélységig egyenletesen oszlott meg. Július elejétől kezdve azonban az altalaj állandóan veszített vizet október közepéig, amikor a talajszelvény nedvességtartalma m nimumát érte el ; november bő csapadéka a talajt gyors ütemben töltötte meg vízzel, legnagyobb mértékben a feltalajt, amelynek nedvességtartalma október végén elérte a 20%-ot, ami hozzávetőleg a helyszíni víztartóképességnek felel meg. A talajszelvény nedvességtartalmának a tenyészeti időszak alatt történő változása tehát ebben az évben is ugyanolyan menetet mutatott, mint az előző jóval szárazabb két esztendőben. A talaj a tél végén telítve volt vízzel, a tenyészeti időszak alatt pedig állandóan veszített vizet ; a vízveszteségek tavasszal, amíg a talaj hőmérséklete aránylag alacsony, jóval kisebbek voltak és a csapadék is könynyebben egyenlítette ki őket, mint nyáron és ősz elején, amikor a talaj hőmérséklete magas volt. Az ősz második felében a talaj vízzel telt meg és ebben a vízzel telített állapotában maradt tél végéig. A talaj víztartalma a nagyon bő őszi és téli csapadék ellenére sem emelkedett tartósan a helyszíni víztartóképesség értéke fölé, mert ebben a morzsásszerkezetű talajban a víz könnyen folyik le a mélyebb rétegekbe. A talaj káros vizet az egész idő alatt nem tartalmazott. Az 1935-ös nagyon száraz évben is hasonló volt a talajnedvesség változásának a menete ; ebben az évben a mély pont valamivel mélyebbre esett, de még ekkor sem érte el a hervadáspont értékét. A legmélyebb megvizsgált talajréteg (150—180 cm), amely az előbbi években is állandóan a legalacsonyabb víztartalmat mutatta fel, ebben az évben különösen alacsony víztartalmával tűnik ki. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy ezen a területen 150—180 cm mélységben és ezen alul egy durvább szerkezetű, kőmurvás talajréteg vonul, melynek víztartóképessége kisebb a felette levő rétegekénél. Ez a réteg azonban nincs mindenütt egyforma mélységben és ezidén, amint a fúrásokkal tovább haladtunk, olyan helyre értünk, ahol ezt a murvás réteget 150—180 cm mélységben megkaptuk. Az alsó gyümölcsös talaj nedvességdiagrammja (C2) 1937-ben is hasonló képet mutatott, mint az előbbi években. Tél végén a talaj telítve volt nedvességgel ; a bő tavaszi esők a talajszelvény nedvességtartalmát még fokozták, a talaj huza-