Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Ballenegger Róbert: A talajnedvesség változásának menete mésztartalmú agyagos talajban

157 keletkeztek benne nagy számmal, ezzel a párolgó felszín is erősen megnövekedett. A megmunkált talajon ilyen repedések nem voltak láthatók, itt a talaj nem is száradt ki annyira, hogy nagyobb mértékben összerepedezhetett volna. A vízveszteség és újra való átnedvesedés hatására bekövetkező összezsugorodás és kiterjedés természetesen itt is bekövetkezett, de ennek a két jelenségnek a hatása itt csak finom repedéseket hozott létre. Ezen a gyepes területen csak néhány magányos fa van messze egymástól ; ezek a gyep versenyét elég jól bírták, de növekedést nem mutattak. Rendszeres sűrű beültetés mellett azonban a gyep versenye végzetes lett volna ; már így is elég hosszú időn át volt a talaj nedvességtartalma azon a határon, mely alatt az állandó fonnyadásnak be kell következnie. B) 1936-ban. Térjünk át az 1936-ik évben végzett talaj nedvességmérések eredményeit feltüntető görbék tárgyalására (6. ábra). A felső telepen (BT), a magas fekvésben, a tél folyamán nedvességgel telített feltalaj július elejéig közel maradt ehhez a telítettségi állapothoz. A márciusi négyhetes szárazság alatt 1 %% vizet veszített ugyan, az április elején lehullott bő csapadék azonban pótolta ezt a veszteséget. Április közepétől június közepéig a feltalaj nedvességtartalma nem változott lényegesen (19%), a bő csapadék azonban nem volt képes a talaj nedvességkészletét növelni, a csapadék okozta nyereség egyensúlyt tartott a felmelegedő talajból elpárolgó vízzel. Június közepétől kezdve a feltalaj sok vizet veszített, a júliusi bő csapadék a vízveszteséget csak részben volt képes pótolni ; a nyár második felének száraz időszakában a vízveszteség tovább tartott, a feltalaj szeptember közepén érte el a legszárazabb állapotát, víztartalma ekkor 14% volt, 1 %-kal több, mint 1935-ben. A bőséges őszi csapadék a kihűlőben levő feltalajt gyors ütemben töltötte meg nedvességgel, a feltalaj november közepén elérte telítettségi állapotát és ebben maradt a megfigyelési időszak végéig ; a csapadék hiánya nem befolyásolta a feltalaj nedvességtartalmát, a párolgás útján való veszteség ebben az időszakban jelentéktelen volt, egyrészt mert a talaj kihűlt, másrészt, mert állandóan ködös idők jártak. A második talajrétegünk (30—(>0 cm) hasonló képet mutat az egész esztendő alatt, nedvességtartalma igen közel volt a feltalaj nedvességtartalmához ; a görbe a hideg időszak alatt kissé alatta maradt a feltalaj görbéjének, ami ennek a talajrétegnek valamivel kisebb víztartóképességével függ össze, a meleg időszak alatt rendesen valamivel fölötte volt, ami ennek a talajrétegnek alacsonyabb hőmérsékletével és a kisebb párolgással függ össze. Ami a mélyebb altalajt illeti, a 120—150 és 150—180 cm-es rétegek görbéi igen közel feküsznek egymáshoz. A legmélyebb réteg görbéje a hideg évszakban a legalsó helyet foglalja el, a réteg víztartóképessége a 6 réteg közt a legalacsonyabb lévén. Nedvességtartalma a nyár elejéig nem változott, a nyár elején azonban itt is észlelhetünk egy csekély mértékű vízveszteséget, amely ősz elejéig majdnem 3%-ot tesz ki ; az őszi csapadék hatására itt is megkezdődött e réteg vízzel való megtöltése, ami azonban az időközben bekövetkezett csapadékhiány miatt nem haladt előbbre. November