Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

2. szám - dr. Ballenegger Róbert: A talajnedvesség változásának menete mésztartalmú agyagos talajban

155 Tavasszal, a száraz március végén, a feltalaj 20%, az altalaj 17-5% vizet tartalmazott. Az áprilisi esők hatására a talaj nedvességtartalma erősen emelkedett 120 cm mélységig. A feltalaj nedvességtartalma április végén 21 % volt, ugyanakkor a felső gyümölcsös feltalaja csak 18% vizet tartalmazott, a különbség 3% ; a gyökerek zónájában 20-5%-kal szemben 18-3 %-ot találunk, a különbség 2-2%. A melegebb idő bekövetkeztével itt is csökkent a szelvény nedvességtartalma, minimumát augusztus közepén érte el ; a bő augusztusi csapadék nem növelte a szelvény nedvességtartalmát, mert a párolgás útján való veszteség a meleg talajból magas volt. A meleg feltalaj a felvett vízből semmit sem adott át az alsóbb rétegeknek. A szeptember-októberi szárazság után egy újabb kis minimumot látunk, ha a feltalajtól eltekintünk. Ekkor érte el az altalaj víztartalma az egész vizsgálati idő alatt legalacsonyabb értékét, a 14 %-ot. Ettől az időtől kezdve az altalaj nedvességtartalma lassan emelkedett. A feltalaj nedvességtartalma szeptember eleje óta állandóan emelkedett a párolgás csökkenése következtében és november végére majdnem elérte az áprilisi magas értéket. A rendkívüli bő téli csapadék a talaj nedvességtartalmát lényegesen fokozta, különösen az altalajét. Március elején a feltalaj nedvességtartalma elérte a 22 %-ot, az altalajé pedig a 19 %-ot. Ezek a számok adják meg talajunk víztartóképességét természetes helyzetében. A víztartóképesség a feltalajban mintegy 3-5%-kal magasabb értékű, mint az altalajban, ami a különböző szintek szerkezetének különbözőségére mutat. Vízzel telített talajunkban a feltalaj 27 térfogatszázalék vizet és 29 térfogatszázalék levegőt tartalmaz ; ha pedig a víz- és levegőtartalmat a pórustér százalékaiban fejezzük ki, azt kapjuk, hogy a pórusok térfogatának 48%-át tölti ki a víz és 52%-át a levegő. Talajunk tehát akkor, amikor vízzel telítve van, levegőt is bőven tartalmaz. Az altalajban úgy látszik nem ilyen kedvezőek a viszonyok ; itt a március elején végzett fúrásban 120 cm mélységben csepegő víz mutatkozott, ami arra vall, hogy 19% nedvességtartalom már az egész pórusteret igénybeveszi. Az altalaj tehát 19% nedvességtartalomnál vízzel túl van telítve, a túltelítettség pedig levegőhiányt jelent. Az altalaj időszakos levegőhiányával magyarázhatjuk azt a körülményt, hogy a fa gyökerei nem hatolnak belé. Kétségtelen azonban, hogy ebben a fekvésben talajunk még a legszárazabb időjárás esetén is képes az őszibarackot nedvességgel ellátni. Harmadik görbénk (5. ábra, A3) egy gyepes terület nedvességviszonyait tünteti fel. Ez a terület a lejtő felső harmadában van, a felső gyümölcsös alatt, lejtése alig látható. Régebben szőlő, majd gyümölcsös volt, most gyepes terület, amelyen néhány szép koronájú gyümölcsfát (ringló, kajszi) dekoratív hatásuk miatt meghagytak. Ezen a gyepes területen március végén a talajszelvény nedvességtartalma hasonló állapotot mutatott, mint a felső gyümölcsösé. A nedvesség az egész szelvényben meglehetősen egyenletesen oszlik meg, a mélység felé kissé csökken, az altalaj 2-5%-kal tartalmaz kevesebb vizet, mint a feltalaj. Az áprilisi esők itt is növelik a nedvességtartalmat a szelvény felső felében. Ebben az időben az egyes görbék elég közel vannak egymáshoz ; amint azonban április végén a kéthetes