Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

107 Épült összesen 193,000 folyóméter partvédezet, folyóméterenként 212 dollár =1060 pengő átlagos építési költséggel. Új partbiztosításokra kiadtak 32,500,000 dollárt, Régiek javítására és fenntartására 23,000,000 „ Partbiztosítási munkálatokra fordítottak összesen 55,500,000 dollárt. IV. Kisvízi szabályozás. A kisvízi szabályozás főcélja, hogy a hajózás számára mindenkor, még a legalacsonyabb vízállások alkalmával is biztosítsa-a szükséges hajózómedret. A kívánatos mélység a deltától Baton Rouge-ig, ameddig a tengeri hajók felmennek, 110 deciméter, — tovább a Mississippin végig 27 deciméter (14. ábra) ; ezeknek a mélységeknek 90 m szélességben kell rendelkezésre állni. A kellő mélységű összefüggő meder előállítása és biztosítása két módon érhető el. Egyik a meder mesterséges mélyítése a sekély szakaszokon kotrás útján ; másik a meder összeszűkítése terelő és iszapoló sarkantyúkkal, ilymódon magát a folyót kényszerítve arra, hogy az összeszűkített medret a kellő átfolyási szelvény létrehozása céljából kimélyítse. A két eljárást azonban nem szabad önálló módszernek tekinteni, hanem azokat többnyire együtt kell alkalmazni. Ha ugyanis csupán kotrással szabályozunk, akkor a folyó többnyire mindég újra feliszapolja a kikotort csatornát, úgyhogy a kotrást évről-évre meg kell ismételni. Tehát kotrást egymagában csak ott lehet gazdaságosan alkalmazni, ahol kevesebbe kerül az évenként megismételt kotrás, mint a költségesebb mederszűkítő művek építése és fenntartása. Ez főkép a Mississippihez hasonló, több kilométer széles folyókon fordul elő, ahol a mederszűkítő sarkantyúk és keresztgátak rendkívüli hosszuknál fogva igen költségesek, míg a kotrás aránylag nem kerül sokba (20—60 fillér/m

3). Viszont a mederszűkítés sem teljes értékű szabályozás önmagában, mert a folyónak mindég bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy szűk medrét kellőképen lemélyítse. Mikor a kisvízi medret feliszapoló árvíz hirtelen leapad, olyankor kotrással kell segíteni, nehogy a hajózásban hosszabb fennakadás következzék be. A medermélyítésre és mederszűkítésre a Mississippin használatos módszereket ismertetem röviden a következőkben. 1. Medermélyítés kotrással. Már 1726-ban megkísérelték a franciák a Mississippi medrét kotrással mélyíteni. Az Egyesült Államok kormánya 1839 óta építtet és tart üzemben kotrókat a folyamon. Sokféle berendezéssel kísérleteztek, hogy a viszonyoknak leginkább megfelelő és legolcsóbb eljárást kidolgozzák. Az idők folyamán alkalmazott készülékeket a következőképen csoportosíthatjuk : a) Különböző szerszámok, melyekkel a fenéken jeltúrják az iszapot, úgyhogy azt azután a folyó magával sodorja. b) Gereblyés készülékek, melyekkel a zátonyok anyagát a mélyebb mederrészekbe húzzák. c) A szárazföldön használatosakhoz hasonló kanalas-kotrók. d) Markolók és vedreskotrók. e) Puttonyos kotrók, amilyenek a magyar folyókon is használatosak.