Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

104 borító löszről pedig azt állapították meg a vizsgálatok, hogy az az egész völgy hosszában mindenütt teljesen egyforma összetételű. A mintagyüjtés megejtése után több hónapi laboratóriumi vizsgálatot végeztek a newyorki Aszfalt Intézet közreműködésével és segítségével annak megállapítására, hogy az előbb említett helyszíni olcsó adalékanyagoknak felhasználásával lehetséges-e a megfelelő minőségű és tulajdonságú keveréket előállítani és nem szükséges-e más, körülményesebben beszerezhető anyagokat használni. Az eredmények minden tekintetben kielégítőknek bizonyultak. Mindezek megállapítása után 1933ban egy próbaberendezést terveztek és építettek, hogy lássák, lehetséges-e a helyszínen megfelelő módon előállítani és elsüllyeszteni az aszfaltpokrócokat. Miután ez a kisebb kísérleti berendezés teljesen kielégítően működött - 6 és +30 C'°-os hőmérsékletek mellett, 1-7 m/sec sebességű, valamint 27 méter mélységű helyeken is, sor kerülhetett a végleges nagy berendezés megépítésére. A laboratóriumban meghatározott összetételű aszfalt-keverék a külső munkánál is teljesen kielégítőnek bizonyult. Súlyszerinti összetétele a következő : 1. 12% 30—40 penetrációs fokú, gőzzel tisztított petróleumaszfalt-cement; 2. 12% lösz, melynek 90%-a áthullik a négyszöghüvelykenként 200 szemű szitán ; 3. 66% homokzátonyból való homok. A végleges berendezés — amit bátran nevezhetünk úszó gyárnak is — 1,000,000 dollárba került. Ez a berendezés a parttal párhuzamosan mérve 66 m, a partra merőleges irányban befelé egészen 190 m-ig terjedhető bármekkora méretű aszfaltpokróc készítésére alkalmas (4—6. képek). A folytonos pokróc tulajdonképen 9 m-es darabonként készül ugyan, de utólag nem is lehet megállapítani, hol volt a darabok széle. Vastagsága kb. 50 mm, súlya 100 kg/m

2 levegőn és 60 kg/m

2 alámerült állapotban. Minden 9 m

2-en egy-egy 43 mm-es kifolyónyílást hagynak, hogy a víznyomások kiegyenlítődhessenek. Ilyen pokrócot már 48 m mély helyre is süllyesztettek, még hozzá 2 m/sec sebességű folyás mellett. Maga a pokróckészítő- és siülyesztőbárka 78 m hosszú és 13-5 m széles, kettősfedélzetű hajó ; felső fedélzete a partfelőli hosszoldalon 2-4 m sugárral lefelé görbülő hengeres toldalékkal van ellátva, ami a pokróc leeresztését könnyíti meg. A pokróc elhelyezése az ízeit vasbetonpokrócéhoz hasonlóan történik. Többszáz méternyire az építőhely fölött uszálysor van kihorgonyozva a partra merőlegesen, ehhez horgonyozzák az építőhelyen az előbbivel párhuzamos második uszálysort. Utóbbinak alsó vonala mentén mozog maga a pokróckészítő hajó (4. kép). Mozgatása a parti bakokhoz, valamint a folyó közepe felé lehorgonyzott dereglyékhez feszített drótkábelekkel történik. Az aszfalt-pokróc vázát 5x 10 cm lyukbőségű hegesztett drótháló-szövet képezi, melyet a 90 cm-enként futó, 6000 kg szakítószilárdságú kihorgonyzó kábelekhez galvanizált drótkapcsokkal erősítenek erre a célra készült kapocspréselő fogókkal. A kihorgonyzó kábelek ugyanabból az anyagból készülnek, mint a függőhidak kábelei, azaz 15,500 kg/cm

2 minimális szakítószilárdságú acélból. A dróthálószövet minden egyes drótja 350 kg szakítószilárdságú. A szövetet 1-80 m széles és 300 m hosszú tekercsekben szállítja a gyár ; a végeket üzemközben szövik össze. A kábel- és drótszövettartó-dobok a két fedélzet között vannak elhelyezve a szükséges feszítőszerkezetekkel együtt. A bárka vasszerkezetének tervezésénél meg-