Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

98 tosítását vagy burkolását értjük. Legáltalánosabban használatosak a különböző (rőzse-, fa-, beton-, vasbeton- és aszfalt-) anyagokból készült összefüggő borítások, az ú. n. pokrócok. A pokrócokkal a vízalatti partoldalakat burkolják, felső szélük csak kissé ér az építkezéshez alkalmasan megválasztott alacsony víz színe fölé. Alsó végüknek minél mélyebben be kell nyúlnia a mederbe, lehetőleg a fenék legmélyebb vonaláig. Rendesen a parttól befelényúló sávokban készítik. A sávok szélességét a rendelkezésre álló eszközök, tutajok, bárkák, hosszát pedig a fentiek szerint a meder méretei szabják meg. A pokrócok készítése és süllyesztése a nagyobb folyókon rendkívül nehéz és nagy szakértelmet és gyakorlatot megkívánó művelet ; így az Alsó-Mississippin a víz szélétől befelé 180 méterre is benyúló hatalmas méretű pokróc-sávok süllyesztését sokszor 2 m/mp sebességű sodorban, néhol 50 m (!) mélv vízben kell végrehajtani! Ilyen feladatot természetesen csakis elsőrendűen megtervezett és megépített gépezettel és igen jól begyakorolt segéderőkkel lehet megoldani. A partvédelem céljából elhelyezett pokrócoknak a következő kívánalmakat kell kielégíteniük: 1. a pokróc tartsa meg a lehető leghosszabb ideig eredeti szilárdságát, hajlékonyságát, rugalmasságit és egyéb fizikai tulajdonságait ; 2. a legkisebb szakadásnak vagy hézagnak sem szabad rajta lenni, mert már a legkisebb hézagon keresztül is akkora kimosások jöhetnek létre, hogy a partvédelem fennállását veszélyeztethetik ; 3. tartósnak kell lennie, vagyis ellent kell állnia mindennemű korhadásnak

r rothadásnak, kopásnak és más pusztító behatásnak ; 4. építési költségei lehetőleg alacsonyak legyenek ; 5. fenntartási költségehe vagy egyáltalán ne legyen szükség, vagy ha elkerülhetetlenek, akkor legalább igen kicsinyek legyenek. Az utolsó feltétel egyike a leglényegesebbeknek, mert az eddig szokásos partvédőművek, bármily megfontoltan és ügyesen is létesítették azokat, gyakran szorultak javításra, sőt igen sokszor teljes újjáépítésre. így állandóan jóval nagyobb összegeket emésztett fel a régebben megépített szakaszok fenntartása, mint amennyit újabb szakaszok bevédésére fordítottak. A fa- és betonpokrócok szögei, drótjai és egyéb fém alkatrészei mind egészen váratlan gyorsasággal pusztultak el a Mississippi vízében és a faalkatrészek sem bizonyultak elég tartósaknak. Ezeknek a körülményeknek és kívánalmaknak szem előtt tartása termelte ki a partvédezetek újabb és újabb fajtáit és vezetett el végül a legújabb és ma legmegfelelőbbhöz, az aszfaltpokrócos partbiztosításhoz. A következőkben röviden ismertetem az egyes pokrócfajtákat, melyek közül több még ma is számos helyen jó szolgálatokat tesz. a) R ő z s e p о к r ó с о к. Elsőízben 1878-ban készítettek pokrócokat a Mississippin a mederoldalak biztosítására, mégpedig először nádból fonták azokat. Ezek meg nem felelő volta, azonban hamarosan kiderült, úgyhogy rövidesen áttértek a rőzse használatára. Az első próbálkozásoknál dróthálóra erősítették az egyrétegű fűzfagallyterítést. Ez a rendszer nem vált be, a pokrócok hamar szétoldódtak. Ma a következő két készítési mód a használatos. Egyik a ,,keretes pokróc", ennél a háromrétegű, összesen 40 cm vastag pokrócot előre összeácsolt deszkakeretek merevítik. A keretek magassága a pokróc vastagságának felel meg, hossza pedig a pokróc szélességével egyezően mintegy 30 méter.