Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

87 Másik különleges berendezés a torony-gép vagy kábeles kotró (6. ábra). Lényege két rácsos acéltorony ; a nagyobbik, a főtorony, a töltés mentett oldalán vagy magán az épülő töltéstesten áll, míg a kisebbiket, a segédtornyot vele szemben az anyaggödör túlsó végén állítják fel. A kettő között kifeszített drótkötélpályán függ és mozog a vágóéles vagy -fogas kotrótartány, mellyel az anyagot az anyaggödörből közvetlenül a töltéstestbe vonszolják. A főtorony magassága 30—45 m, míg a segédtorony rendszerint csak egyharmad-egynegyed akkora. Többnyire mindkettő sínpályán mozog a töltés tengelyével párhuzamosan ; ez megszakításnélküli munkamenetet tesz lehetővé. 7-5 m

3-es kotrótartánnyal napi 6000 m

3-es teljesítmény könnyen elérhető egy nagy torony-géppel. A töltésépítés egységára manapság átlag 33 cent — 165 fillér körül mozog m

3-énként. A különböző gépi berendezések alkalmazása szerint is változik kissé az egységár; legolcsóbb az óriásdaruval, legdrágább a szivókotrók segítségével vízöblítéssel való építés. Választásra azonban ritkán nyílik alkalom, mert a rendelkezésre álló felszerelés és a helyi adottságok többnyire már eleve eldöntik az alkalmazandó módszert. 7. ábra. Különleges faja a töltésépítésnek az ösmocsarakon keresztül vezető töltések építése. Ilyeneket a később ismertetendő árapasztók egyes szakaszai mentén kell építeni. Az építést a követkető lépésekben hajtják végre : (lásd a 7. ábrát) Elől halad a favágók serege, akik csónakokon közlekedve kivágják a hatalmas fatörzseket. Őket követi egy vagy két kanalas vagy vedres úszó-kotró, ezek két párhuzamos, egymástól mintegy 80 m-re húzódó kis töltést építenek, a maguk kotorta anyagárokban haladva előre. A harmadik lépés a tulajdonképeni töltésépítés, a hatalmas szivókotrókkal öntött földgát előállítása. A szivófej előtt nagy késekkel ellátott koszorú forog, ez lazítja fel a gyökerekkel erősen átszőtt talajt (lásd a 8. képen). A sok gyökér és egyéb szilárd rész miatt csak félméteres vagy annál nagyobb átmérőjű szívócsővel és megfelelő méretű centriíügálszivattyú

val felszerelt kotrókat tudnak eredményesen használni. A szívott anyaggal kitöltik az előzőleg készített két kis párhuzamos töltés közét, majd száradni és ülepedni hagyják az anyagot. Magasabb töltés esetén újból megismétlik a töltés-öntést a már megszikkadt részre emelt két újabb nyúlgát közé. Az építkezés befejező mozzanata csak egy évvel később hajtható végre, amikor a már jól megülepedett széles, lapos öntött töltést lánctalpas kanalas kotróval a megkívánt szelvényű, tehát magasabb és előírt rézsűjű végleges töltéssé alakítják át és a rézsűket begyepesítik. A mintaszelvények megállapításánál előre számolnak azzal a körülménnyel, hogy a töltések anyagába az utolsó átalakításkor történt gondos tisztogatás ellenére is igen sok korhadó fatörmelék, stb. kerül, ami az állékonyságot és vízzárást igen károsan befolyásolja. A töltésépítést vállalatba adják, de a kotróhajón állandóan ott tartózkodik az ellenőrző állami mérnök is. Rendkívül nehéz a kotró által kotort csatornában motorcsónakkal közlekedni (szárazföldön való megközelítésről szó sem lehet), mert a sok