Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

82 közötti időben történt bevezetése nagy lendületet adott a hajózásnak és nagyon felfokozta a folyó szabályozása iránti igényeket, úgyhogy az Egyesült Államok kormányának figyelme is rá terelődött a folyóra. 1820-ban a kormány elrendelte a Mississippi és Ohio felmérését és térképezését, különös tekintettel a hajózás érdekeire. 1824-ben megkezdték az uszadékok eltávolítását a felsőbb szakaszokon. A hajózási viszonyokat vélték megjavíthatni az 1831 és 1848-ban végrehajtott két átvágással, ezek egyike a híres Shreves átvágás a Red és Atchafalaya folyók torkolatánál (2. ábra). A folyam torkolatának a tengeri hajózás érdekében való megjavítását 1837-ben vette először tervbe a kormány. A szabályozási munkák állami kézbe való vétele a tudományos körök figyelmét is a nagy folyamra irányította. Riddell professzor 1843 és 1846-ban a lebegtetett Jwrdalékmcimyiségrc vonatkozó megfigyeléseket végzett ; 1845-ben pedig több városban mérnök-vándorgyűléseket tartottak a szabályozás felmerülő kérdéseinek megvitatására. A mindinkább fokozódó árvízveszély és árvízkárok hatására a kormány az 1849—50. évi árvédelmi törvényben (

Sicamp Acts) minden mocsaras és elárasztott terület eladásából származó jövedelmet az árvédelem céljára biztosított, de ez az intézkedés sem bizonyult elégségesnek. Ezzel közel egyidejűen Ellet mérnök a kormány megbízásából egységes tervet dolgozott ki a Mississippi és Ohio folyóknak a hajózás és árvédelem érdekében való szabályozására,

1 tanulmányában a természetes átvágások megakadályozását, a külön árvízlevezető utak bővítését és újak létesítését, a védgátrendszer erősítését, és végül hegyvidéki tárolómedencék létesítését javasolta. Az 1851—1861. években végezte „Delta Survey" név alatt ismeretessé vált nagy vízrajzi felvételét és készítette el tanulmányát Humphreys és Abbot. A tanulmány alapvető vízrajzi fontossága mellett az árvédelmi kérdésben is nagy jelentőségű, amennyiben egyéb javasolt módszerekkel ellentétben az egységes árvédgátrendszer mint egyedül célravezető megoldás mellett foglal állást. A hajózási mélység elérésére és fenntartására több ízben végeztek nagyobbarányú kotrást a torkolatnál és a folyam felső szakaszain is, de ezek csak hosszabbrövidebb ideig tartó javulást eredményeztek a kikotort szakaszok természetszerű újraiszapolódása következtében. A Polgárháború kitörése azután évekre megakasztotta a további munkálatokat ; a sorozatos árvizek pedig a már kiépült, de karban nem tartott gátrendszerekben is nagy pusztítást vittek végbe. 1867-ben újra kotrással próbálkoztak, míg végül is megállapítást nyert, hogy a kotrás mint önálló kisvízi szabályozás elégtelen és mederszűkítéssel kell a hajózóút fenntartását elősegíteni. A rendszeres vízállásmegfigyelések a Mississippi vízrendszerében 1871-ben kezdődtek, amikor egész sor állami mércét állítottak fel és elrendelték a vízállások naponkénti jegyzését. 1575-ben sikerült a Mississippi torkolatának végleges szabályozása; a feladatot James Eads oldotta meg párhuzam- és egyéb kisebb művekkel. Az árvédelem és a folyami hajózás feladatainak megoldatlansága és az addigi kísérletek sikertelensége indította az Egyesült Államok kormányát arra az 1 Az Egyesült Államokban hosszú ideig abban a hitben voltak a szakkörök, hogy ez a két feladat a legszorosabban összefügg és szét nem választható.