Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

80 Ahogy a víz sodrának szívása hozza létre a forgókat valamely kiszögellés alatt ugyanazon a parton, úgy jönnek létre a kiszögellés által a túlsó partra szorított víz nyomásának hatására az ú. n. limányolc. A limányok — amilyen nálunk is sok van a Tiszán, például Dada község alatt — jellegzetessége, hogy bennük igen lassan kering a víz és közben iszapot rak le. A limányok többnyire váltakozva megtelnek és ürülnek, ez könnyen észlelhető a limány végénél elhelyezhető mércén. így a Memphis előtt 1886-ban keletkezett mintegy 600 m hosszú limány megtelési periódusa 35 perc volt és az ez alatt észlelt vízjáték 15 cm-t tett ki. Ez a limány végül is 60 katasztrális hold nagyságú homokzátonyt rakott le. A folyó kanyarulatai az egyik oldali kimosások és a túloldali feltöltődések közben nemcsak állandóan hosszabbodnak, bővülnek, hanem lefelé is mozognak. Részben a bővülés, de sokszor a lefelé vándorlás következtében is (pl. a Greenville-i kanyaroknál, lásd a 3. ábrán) a szomszédos hurlcok közötti területek sokszor egész keskeny földsávokká szűkülnek össze. A szabályozások előtti időkben ez a folyamat mindig addig folytatódott, míg végül is nagyvizek alkalmával az elválasztó földnyelven átzúduló áradat ki nem mosott ezen keresztbe egy, a két közeli mederrészt összekötő árkot. Ezt követően az átvágott új csatorna rohamosan kibővült, miközben a régi hosszú hurokmeder feliszapolódott a két csatlakozó ponton és csak egy ökörszarv alakú tó (a Tiszán „morotva") maradt vissza, melynek feliszapolódása már igen lassú folyamat, mivel csak erős árvizek alkalmával folyik arra víz. 1765 óta (ebből az évből származik a Mississippi első megbízható térképe) 19 ilyen átvágódást jegyeztek fel 1884-ig. Ettől kezdve egészen 1928-ig a Mississippi Bizottság, melynek akkori mérnökei károsaknak tartották az átvágásokat, megakadályozta további átszakadások létrejöttét. "Újabban megint nemcsak hogy nem vetnek gátat a folyam ilyenirányú törekvéseinek, hanem 12 mesterséges átvágást is létesítettek ; ezekről később lesz szó. 7. Átvágások hatása. Az átvágások hatását illetően rendkívül különböző vélemények alakultak ki az idők folyamán ; ennek tudható be a Mississippi Bizottság célkitűzéseiben később beállott gyökeres változás is. Már egy századdal ezelőtt is végrehajtottak két mesterséges átvágást, mégpedig akkoriban a hajózási viszonyokat akarták velük megjavítani ; azonban sikertelenül, mert nem váltották be a hozzájuk fűzött ilyenirányú reményeket. Az első a már előbb említett 1834-i átvágás a Red és Atchalafaya folyók torkolatánál (2. ábra), melyet szorgalmazójáról : Shreve kapitányról, a Mississippi gőzhajózás atyjáról neveztek el ; a második 6-5 km-rel lejjebb 1848-ban lett végrehajtva. Ezekkel az átvágásokkal a Red folyó hozta hordalékból a Mississippi medrében képződött zátony káros hatásait szerették volna megszüntetni, a zátonyra azonban természetszerűleg semmi lényeges hatást sem gyakoroltak ezek az átvágások. Régebben ugyanis az volt az általános vélemény, hogy valamely átvágás alatti folyószakaszon az átvágás hatására- lényegesen magasabbak lesznek a vízállások az addigiaknál. Az újabb átvágásokon végzett megfigyelések és a Vicksburg-i folyamszabályozási kísérleti telepen végzett nagyszámú kísérlet egyaránt arra az eredményre vezettek, hogy az alsó szakaszon csak egészen átmeneti jellegű a vízszínemelkedés — amit az átvágásból kimosott anyagnak ideiglenes lerakódása