Vízügyi Közlemények, 1938 (20. évfolyam)

1. szám - ifj. Maurer Gyula: A Mississippi szabályozása

75 Külön figyelmet igényel az Atchafalaya folyó, mely a Mississippiből ágazik ki, közvetlenül a Red folyó torkolata alatt, illetve egy a Mississippin 1831-ben végrehajtott átvágás óta csaknem a Red folyó egyenes folytatása. A két folyó csatlakozó pontját az egykori Mississippi-kanyarból lett, Old folyónak nevezett mederrész (2. ábra) köti össze a Mississippi jelenlegi medrével ; ebben az ágban a vízállások szerint erre vagy arra felé folyik a víz. Az Atchafalaya csaknem egyenesen délnek tartva, sokkal rövidebb úton éri el a Mexicoi-öblöt, mint maga a Mississippi. Ez a körülmény az, ami az új nagy árapasztós árvédelmi tervben olyan jelentős szerepet juttatott a kibővítendő Atchafalayanak. 1831 előtt kis vízemésztésű folyó volt. felszínén mintegy 30 km hosszban állandó sűrűsbödő, tutajszerűen összeállott uszadékkal borítva, melynek sűrűségére jellemző, hogy a vízjáték szerint változó emelkedésének és süllyedésének ellenére is fűzfák nőttek rajta ! 1831-ben lényeges változást okozott a Shreveféle átvágás (2. ábra), mely a hajózás érdekében elvágta a Mississippit a Red és Atchafalaya folyók torkolatától. Ezután megszűnt az uszadék-tutaj további növekedése, 1840-ben pedig megkezdték mesterséges eltávolítását. Ez a munka 1861ben fejeződött be. Az így megtisztított folyóban meginduló fokozottabb áramlás a meder tetemes megnagyobbodását eredményezte ; a mult század 50-es éveiben észlelt, mintegy 2800 m

3 maximális vízemésztéssel szemben ma már kisvíz idején 300 m

3 és árvízkor 14,000 m

3 vízmennyiséget vezet. További mederbővülés megakadályozására két szilárd küszöböt építettek a mederbe, mindjárt a kitorkolás alatt. Az Atchafalaya eddigi alakjában mintegy 100 km-nyi egységes mederben való folyás után számos kis kanyargós ágra oszlott, melyek a régi Mississippi-deltán át mocsarakon és tavakon keresztül vezettek igen tekervényes úton a tengerbe. Igen érdekes példája ez egy alluviális folyó kialakulásának : most még csak a mély területeket tölti fel a számos kis ág útján, majd ha a terület feliszapolódott, akkor ebbe a magafeltöltötte vidékbe fogja jellegzetes kanyargós vándorló ágyát bevágni. Az Atchafalayan kívül még három másik levezetője, mondhatjuk árapasztója volt a Mississippi vizének. Ezek a Bayou Manchac, a Bayou La Fourche és a Bayou Plaquemine. Mindhárom mellékmeder sokkal rövidebb úton éri el a tengert, mint maga a folyam. A balparti Bayou Manchacot, melyet sokan a Mississippi nagyon régi főmedrének tartanak, 1828-ban nagy keresztgáttal elzárták és azóta feliszapolódott. A jobbparti Bayou Plaquemine csak 130 km hosszú a Mississippi további 360 km hosszával szemben. Eredetileg csak árvízkor folyt bele a Mississippi vize, de 1770 körül hajózható állandó csatornává bővítették az összeköttetést. A megnövekedett vízhozam erősen kifejlesztette a medret, az 1851 -i árvíz alkalmával már 945 m

3/mp-nyi maximális vízmennyiséget mértek benne. 1867/68-ban a Mississippi jobbparti árvédelmi gátját keresztülépítették a medren, amit a meder rohamos feltöltődése követett. 1909-ben hajózsilipet építettek ennek az elzárásnak a helyébe, azóta ismét hajózható ez a mellékág. Végül az ugyancsak jobbparti Bayou la Fourchet, melyen még 1890-ben 900 m

3/mp átfolyó vízmennyiséget mértek, 1903/04-ben szintén a főfolyam árvédelmi gátjával zárták el. C) AZ ALSÓ-MISSISSIPPI HIDROLÓGIÁJA. 1. A meder kialakulása mai állapotáig. Maga az Alsó-Mississippi eredetileg Kréta- és Tertiär-kori kőzetekbe vágta széles völgyét, melyet később maga töltött fel hatalmas homok- és kavicsrétegek-