Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Papp Remig: Adatok hazánk ivóvízellátására vonatkozóan

72 évszámmal megjelölt adatok az én kérdőívemre beérkezett válaszokat tartalmazzák. A táblázathoz kiegészítésül még közlöm azt a néhány adatot, amit illetékes helyen, az Iparügyi Minisztérium XVI. szakosztályában bocsátottak rendelkezésemre. Ezek szerint a hazai vízművek csőhálózatának összes hossza 2377 km. A házi csatlakozások összes száma kb. 77,000, a vízvezetékhez kapcsolt közkutaké kb. 1000.

1 A táblázat adataira vonatkozóan a következőket kell megemlítenem : A 3. és 4. függőleges oszlopban levő adatokat az 1930. évi népszámlálás statisztikai adataiból vettem ki, mivel újabb, 1935. évi adatok nem állottak rendelkezésemre. Az 5., 7., 9., 11., 12., 14. számú oszlopokban található adatok az illető vízműtől származó, kérdőívemre beérkezett válaszok. A 6., 8., 10., 13. oszlopok adatait az előbb megadottakból magam számítottam ki. Végül a vízművek létesítésének évszámát a Jendrassik—Bolberitz-féle közleményből vettem át. Rá kell mutatnom a táblázat két hiányosságára is. Az egyik az, hogy az összlakosság száma az 1930. évből származik, a vízzel ellátott lakosságé pedig 1935-ből. így előfordult két esetben — különösen kissé jóindulatú becslés esetén —, hogy nagyobb volt a vízzel ellátott lakosságnak száma, mint az összlakosság 1930-ban. Elméletileg ez lehetséges is volna, azonban azt tudjuk, hogy 100%-ig vízvezetéki vízzel ellátott város nincs (még Budapest sem az). így ezt a két adatot szükségesnek láttam kissé csökkenteni. Mi sem jellemzi jobban ivóvízellátási irodalmunk fejletlen voltát, mint az a körülmény, hogy még a tárgykörbe vágó fogalmak sincsenek pontosan tisztázva és körülhatárolva. Nincs meghatározva, hogy mit értünk ,,vízmű" alatt, nincs meghatározva az, hogy mit értünk termelt, vagy fogyasztott vízmennyiségen és a vízzel ellátott lakosság fogalma is többféleképen érthető. Tág tér nyílik itt annak megbecsülésére, hogy a vízmű csőhálózatának végpontjait összekötő sokszög területén kívül eső lakosság milyen távolságból veszi igénybe az utolsó vízvezeték hálózatára kapcsolt, közkutat { Kis mélységből nyerhető, jó ivóvíz esetén esetleg a lakosság már a szomszédos házakban is a saját kútját használja, míg rossz, vagy nehezen kiemelhető víz esetén 1—2 km távolságról is még az utolsó, vízműkútra járnak az emberek vízért. A magam részéről a csőhálózat végpontjain túl legföljebb 200 m-re merném a lakosságot vízzel ellátottnak venni, miután ennél nagyobb távolságról való vízhordás már semmi esetre sem jelent ivóvízzel való ellátottságot. Ezeket a fogalmakat a későbbi adatgyűjtés előtt feltétlen tisztázni kell. Másik — hibámon kívüli — hiányossága a táblázatnak az, hogy a táblázat adatai nem ugyanegy esztendőből származnak és így a csőhálózati, valamint a vízfogyasztásra vonatkozó adatokat tulajdonképen nem volna szabad összegezni. Tekintettel azonban arra, hogy csupán két város -— Debrecen és Miskolc — adatai nem 1935-ből valók, az összegezést a kép teljessége érdekében mégis végrehajtottam. Kisebb jelentőségű, de megemlítem még azt is, hogy a fogyasztott víz mennyiségénél és a csőhálózat hosszánál az adatok több helyen pontosan, más városoknál pedig kikerekítve vannak megadva. Ezek az eltérések a nyilvántartások természeténél fogva ilyen adatgyűjtéseknél úgyszólván kiküszöbölhetetlenek.

2 1 Az I. ós TT. táblázatok adatai összegezve, ezeknél nagyobb számokat eredményeznek. 2 Itt kell megemlítenem, hogy pl. Németalföld 8,392,000 lakosa közül 7,212,000, 1064 községe közül 720 van központi vízművek útján ivóvízzel ellátva. G. W. F. 1937. 7. szám. 109. old.