Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szakirodalom

514 nyilt vízfelület — által elpárologtatott vízmennyiségnek egyéb, egyszerűbben észlelhető időjárási adatok alapján való kiszámítása. A nyilt vízfelszínről párolgó víz mennyiségének kiszámítására elég megbízhatónak találták — számos, Európa különböző részein végzett megfigyelések adataiból levont következtetések összehasonlítása után — a következő egyszerű képletet : E — С (1 + ät) (e

w — e

d) (l + Av) Ebben „

С" és „A" állandók, „t" a levegő hőmérséklete, „a" a levegő tágulási együtthatója = 1/273, ,,e

w" a levegő legnagyobb páratartalma mm-ben a víz hőmérsékletén, a levegő tényleges páratartalma mm-ben, „v" pedig a víz felszíne közelében uralkodó szélsebesség m/sec-ban. A képlet első tényezője a gázmolekulák mozgékonyságának a hőmérséklet függvényében való változása miatt szükséges, a második tényező a párolgásnak a telítettségi hiánnyal való arányosságát fejezi ki (hogy ez az arányosság csakugyan fennáll, azt a kísérletek mind száraz, mind közel telített levegő esetén igazolták), végül a harmadik tényező a párolgás és szélsebesség között állapít meg elsőfokú viszonyt, ami a számítások menetét egyszerűsíti és az egyéb hibaforrásokat tekintve elengedő pontos is. Mivel az egyes tényezők a napszakok szerint változnak, nem lehet egyszerűen napi középértékekkel számítani a párolgás mennyiségét, hanem annál több részre kell a napot a számításhoz felosztani, minél erősebb az egyes tényezők napközi ingadozása. Hollandiában 21 különböző megfigyelő állomásról helyenkint 1845-ig visszanyúlóan állanak rendelkezésre párolgási adatok. A megfigyelésekhez különböző műszereket használnak. Több állomás a szokásos (Wild-iéle), mérlegre szerelt réz párologtató tányért alkalmazza. Felülete 400 cm

2, a mérleg O-pontjának megfelelő telt állapotban a perem 2-5 cm-re emelkedik a víz színe fölé. Csapadékvíz még 3 mm-nyire emelheti meg a víz színét, a többi csapadékvíz túlfolyón nagyobb tartányba jut. A víz mélysége a kerületnél 3-5 cm, ami középfelé 5-5 cm-ig növekedik. Erős szél kifröcskölő hatása és erős besugárzás ellen tágasabb, fehérre festett henger fogja körül, melynek pereme kissé a tányér pereme fölé emelkedik. A párolgást erősen befolyásolja a készülék elhelyezése. így pl. De Bilthen a régi, egy méterrel magasabban elhelyezett készülék átlag évi 1010 mm párolgást mutatott a mostani elhelyezésnél észlelt évi 825 mm-rel szemben, aminek okai között a kevésbbé védett magas elhelyezésnél az erős szelek vízkifröcskölő hatása is bizonyára lényeges szerepet játszott. A Den Helderben végzett összehasonlító megfigyelések is igen tetemes különbséget mutattak a szeles helyen elhelyezett (1160 mm) és a szélvédett helyre szerelt (939 mm) műszer adatai között. Lényegesen emelkedett a párolgás mértéke (évi 600—700 mm-ről 800 mm-re) egy másik mérőnél midőn 1867-ben a védő külső hengert eltávolították. A kiszárított Haarlemmermeer helyén felállított állomások műszereinek serpenyője a fentieknél mélyebb. A vízszín feltöltött állapotban 4 cm-re van a perem alatt, a víz mélysége 4-5 cm-ről 12 cm-re növekszik a közép felé. Az átlagos évi párolgás 640 és 768 mm között változik állomások szerint. Némelyik állomáson szembeszökő a folytonosan csökkenő irányzat, amit a műszer környezetében levő növényzet sűrűségének fokozódásával magyaráznak. Ma már a műszerek egynémelyikét magas fák zárják körül. Érdekes eredményre vezettek az Oude Weteringhen három tartánnyal végzett összehasonlító mérések : a vízzel telt tartányból átlag évi 592 mm, a fűvel borított földtartányból 769 mm, míg egy tiszta feketefölddel töltött tartányból 442 mm víz párolgott el. Leeghwaterben egy rendes módon elhelyezett és egy nagy, vízzel telt tartány felületére elhelyezett, de egyébként az előbbivel teljesen egyforma műszerrel végeztek összehasonlító méréseket. Utóbbiból átlag csak 71%-a párolgott el a rendes méréssel megállapított mennyiségnek, mégpedig évszakok szerint változva júniusban 78, novemberben és decemberben 53%-a a rendesnek. Ennek oka részben abban is rejlik, hogy a vízbe helyezett műszer a talajba sülylyesztett tartány közepén, tehát védett helyen volt elhelyezve, míg a másik szélnek sokkal jobban kitett állásban mért. Igen érdekes megfigyeléseket végeztetett a Rijkswaterstaat (Országos Vízépítési Igazgatóság) Zutphen mellett. A párologtató tartány itt y

2 m mély, 1x2 m felületű volt. Ezt a tartányt egy a csatornarendszerrel összefüggő nagy vízmedencébe helyezte, ami azért jelentős, mert így a párolgásmérő tartány csaknem teljesen azonos körülmények között van, mint az a nagy vízfelület, melynek párolgását a mérési adatokból akarják számítani. Az a zavaró körülmény, hogy a kiálló perem a szelet elfogva a párolgást csökkenti, körül-