Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Várszeghy János: A magyar víziforgalmi statisztika 1936. évi fontosabb eredményei

465 Természetes azonban, hogy szoros kapcsolatokról tanúskodnak azok az adatok is, melyek kíilforgalmunkban Ausztria szerepét mutatják. Az osztrák áruforgalom ugyanis a magyar külforgalomban való részesedésének 27-7%-ról 26-3%-ra történt csökkenésével, a harmadik helyen állva, még mindig kiemelkedő szerepet tölt be. 2. A vasúti és hajózási vállalatok között lebonyolódó átrakóforgalom. Az árufuvarozás révén a vasutak és hajózási vállalatok között az áruk közvetlen átrakása útján fennálló együttműködés megvilágítására szolgáló adatgyűjtés az előző évivel teljesen megegyező keretek között került végrehajtásra. Az adatszolgáltatók száma eggyel szaporodott s így 12-re nőtt azoknak a vasúti állomásoknak a száma, melyek a víziútvonalak rakodópartjaira vezető vágányaikkal alkalmasak voltak arra, hogy rajtuk keresztül az áruk közvetlen átrakásra kerüljenek. A szállításnak ez a módja, amikor az áruk útjok egy részét vasúton, másik hányadát pedig vízijáróműveken teszik meg, az 1935. évi szokatlanul erős mértékű fejlődés után a tárgyalt év folyamán még nagyobb emelkedést ért el. A vasutak és hajózási vállalatok között közvetlen átrakásra került áruk mennyisége ugyanis 41-5%-kal haladta meg az előző évit. A havonkinti forgalom nagyságát nézve a csúcspontot az október hónap képviseli 733-1 ezer q-t tevő árumennyiségével ; melyhez azonban igen közel áll július és szeptember hó is, amikor 725-4 ezer, illetőleg 716-1 ezer q küldemény került a kikötőkben átrakásra. A mélypont a 28 napos februárra esik, mely mindössze 77-4 ezer q forgalmat mutat. Két legfontosabb víziútvonalunk kikötőiben történt árumozdítás mennyiségét külön tekintve természetes, hogy az általános helyzetre itt is a Duna nyomja rá bélyegét, amennyiben a 662-1 ezer q maximális árumennyiség szintén októberben, a legkevesebb pedig mely 76 ezer q volt, februárban került átrakásra. A tiszai forgalomban — az általános irányzattól eltérőleg — a legtöbb és pedig 139-8 ezer q árut augusztus hóban kezelték, míg a legkevesebbet — 1-4 ezer q-t — itt is február hónapban rakták át. A III. sz. táblázatban foglalt részletes eredményeket nézve megállapítható, hogy a külföldre irányított áruk mennyisége az előző évinek több, mint kétszeresére nőtt s ezekután az egész forgalomnak a legnagyobb hányadát, vagyis 51-4%-át tette (1935-ben 33-2%). A gyarapodás onnan ered, hogy a forgalmat a kivitelre kerülő gabona mennyisége alaposan megduzzasztotta, mely ez alkalommal is az olcsó szállítási lehetőséget, a víziúton való továbbítást keresve, a vasútat csak a víziútvonal állomásáig használta s ott hajóra átrakva folytatta útját. Az előző évben katasztrofálisan rossznak mondható termésünk pótlására külföldről behozott tengeri által hirtelen felszöktetett külföldről érkező áruk csoportjának viszonyszáma a forgalom némi visszaesése, de főképen a kivitelre került áruk mennyiségének elől érintett erős emelkedése folytán 58-8%-ról 40-1%-ra csökkent. A vasúti és hajózási vállalatok átrakóforgalmában a belforgalomnak eddig sem volt jelentős szerepe. A helyzet a tárgyalt évben sem igen változott, amennyiben a belforgalomban kezelt áruk — nagyrészt a fonyódi kőszállítmányok szaporodása révén 50-5%-os növekedést értek ugyan el, arányszámuk azonban az összeshez viszonyítva, így is csak 8-4% (7-9%) maradt. Végül az átmenőforgalom, mely mindenkor elenyészően csekély volt, 1936-ban még jobban összezsugorodott s az egész forgalomhoz való hasonlítás százalékosan ki sem fejezhető. Vízügyi Közlemények. 30