Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - dr. Szily József: Áramvonalazott Pitot-cső és a laboratóriumi vízsebességmérés

457 edénybe (6) torkollik. Ennek az üvegedénynek alsó végéhez egy újabb gumicső (7) csatlakozik. Mérésnél a Pitot-csövet a vízfolyás kérdéses helyére állítjuk. (Az 1,1 gumicsövek kellő mozgási lehetőséget biztosítanak a csőnek a szorítócsavarral rögzíthető szerelvénytáblához viszonyítva.) A 4. csap kinyitása után a 7. gumicső megszívásával oly mértékű légritkítást állítunk elő a 6. üvegedényben, hogy a Pitotcsőben előálló vízoszlopok a szerelvény üvegcsöveibe emelkedjenek fel. Ezután elzárjuk a 4. csapot. A 2,2 üvegcsövekben mutatkozó vízoszlopok közötti magasságkülönbség (h) azonos az eredeti statikus és dinamikus magasságkülönbséggel. Az üvegcső mindig más és más helyén jelentkező h vízoszlopkülönbség a 8 és 9-cel jelölt mozgó indexekkel határozható meg. A 8-as index egy milliméterbeosztású acél lemez 0 pontja. Ha a 8-as indexet, illetve a 10-es mérce nulla pontját a dinamikus vízoszloppal hozzuk egymagasságba és a 9-es indexet a statikus vízoszloppal színeltetjük, úgy a 9-es indexnek megfelelő mérceleolvasás adja a keresett h értéket. A szerelvénytábla bal alsó sarkában van a tárázási görbe elhelyezve, celluloidlemez alá szorítva, melyről azonnal meghatározható, hogy a kapott h értéknek minő V sebesség felel meg. Nagy előnye a fenti elrendezésnek, hogy a vízoszlopok egyszeri felszívásával huzamosan mérhetünk addig, amíg a Pitot-cső feje levegőt nem kap. E módosított Pitot-cső és a leolvasóberendezés pontos és kényelmes sebességmérőeszköze lehet a vízépítési laboratóriumoknak és előnyei, különösen a modellkísérletezésnél fognak mutatkozni, ahol gyakorta igen nagyszámú vízsebességmérést kell végezni. Ismertetésem befejeztével hálás köszönetemet fejezem ki Rohringer Sándor műegyetemi ny. r. tanár úrnak, azért, hogy a vízépítéstani tanszék laboratóriumában kísérleteimnek helyet adott és azok folyamán messzemenő támogatásában részesített.