Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - dr. Kozmann László: Az Egyiptomi öntözések talajtani vonatkozásai

40. valóban meg is találjuk. Ma már csak két ág van meg, az úgynevezett Damiettaés Rosetta-ágak s a folyó áradás idején ezeken keresztül ömlik a tengerbe. Az abesszíniai fennsíkon évenként beálló erős nyári esőzések idején, amikor a május—szeptemberi időszakban 800 mm-nyi (július—augusztusban 500 mm) csapadék esik, a Kék-Nílus és az Atbara erősen felduzzadnak. Az áradás maximuma mindkét folyón augusztus végére esik. A Kék-Nílus sebes folyású hatalmas víztömege (10,000 m

3/sec) visszaszorítja Karthumnál a Fehér-Nílus vizét, az utóbbi tehát csak kis szerepet játszik a Nílus áradásában, amely ilyenformán főleg az abesszíniai esőzések függvénye. Az egyiptomi Assuan—Kairó szakaszon az áradás maximuma szeptember második felére esik. Ebben az időben a Kék-Nílus és az Atbara áradása már túl jutott a maximumon s a későbbiekben rohamosan apad, azonban a Fehér-Nílus eddig visszaszorított víztömege, mely most szabad folyást nyer, megakadályozza a folyamszint gyors esését az alsóbb szakaszon. Januárban a Kék-Nílus vízhozama már elenyészően csekély és a főfolyamot már csaknem kizárólag a Fehér-Nílus sokkal csekélyebb vize (körülbelül 400 m

3/sec) táplálja mindaddig, míg a következő júniusban az abesszíniai esős időszak bekövetkeztével a Kék-Nílus és az Atbara ismét áradni kezdenek. A 2. sz. ábra az Assuannál mért vízszintnek évi változását mutatja 30 évi (1873—1902) megfigyelés átlagában. Ettől az átlagos görbétől természetesen sok évben lényeges eltérés mutatkozik úgy az időbeli lefolyás, mint a vízmennyiség tekintetében. A maximális vízszinek között sok esetben 2—3 méteres különbségek is mutatkoznak s az évenként észlelt maximum időbeli megjelenésében is mutatkozhatik 1—2 hetes eltérés az átlagtól. A rendelkezésre álló mennyiségen felül a Nílus vize még két szempontból érdemel figyelmet az öntözés talajtani vonatkozásaival kapcsolatban. Egyrészt a benne oldott sók mennyisége és minősége, másrészt pedig a szuszpendált iszaptartalom szempontjából. Mindkettő időszakosan, tág határok között változik az év folyamán s jelentős különbségek mutatkoznak a különböző években észlelt mennyiségek között is. Az oldott sók mennyiségére vonatkozólag elég sok adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy világosan felismerjük az összefüggést. Eszerint a Cairo körüli folyamszakaszon a maximális 210 gramm/m

3 körüli összes sótartalom minden évben a