Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve

362 Erre vonatkozólag általános tájékoztatást nyújt a diktátum 30. cikke, amely azután részletezést nyert a határmegállapító bizottságok által felvett jegyzőkönyvekben és az ezeket kísérő helyszínrajzokban. E helyen mellékesen megjegyezzük, hogy a határmegállapító bizottságok működésére vonatkozó okmányok az Országos Levéltárban találhatók, ahol azokba — kellő igazolás után — betekintés nyerhető. Mivel az előbb említett 30. cikk vízügyi szempontból nagyon fontos, ezt szószerint idézzük, annál is inkább, mert a hivatalos magyar szöveg az eredeti francia szöveget nem értelmezi teljesen helyesen. ,,30. cikk. — Ami a vízfolyással megállapított batárokat illeti, a szerződésben használt folyás (cours), vagy hajózható meder (chenal) kifejezések a nem hajózható folyóknál a vízfolyásnak vagy vízfolyás főágának középvonalát, a hajózható folyóknál pedig a hajózható főmedernek középvonalát jelentik. Mindazonáltal a jelen Szerződésben megjelölt határmegállapító bizottságoknak lesz feladatuk részletesen megállapítani, hogy vájjon a határvonal mindenkor alkalmazkodni fog-e az így meghatározott folyásnak, illetőleg hajózható medernek esetleges változásaihoz, avagy pedig véglegesen megszabja-e a határt a vízfolyásnak vagy hajómedernek a jelen Szerződés életbelépésének időpontjában való helyzete." Vízügyi szempontból bennünket tehát az érdekel, hogy vájjon a határ a sodorvonalat, avagy a meder középvonalát követi-e, és pedig a meder mindenkori változásainak megfelelőleg, avagy lerögzítve a határvonás pillanatában megállapított helyzetben ? Amennyire a határmegállapítási okmányokba betekintést nyerhettünk, a vízfolyásokon vonuló határokról az alábbiakat közölhetjük, megjegyezve azonban azt, hogy mind a francia, mind a magyar szövegben következetesség nélkül használt, hibás műszaki kifejezések különböző értelmezésre adhatnak okot. Az osztrák határ a vízfolyásoknál kisebb fontossággal bír, mert csak néhány jelentéktelen patak képezi rövid szakaszon a határt. A magyar csehszlovák viszonylatban a határ a Duna sodorvonala az országhatártól kezdve az Ipolytorokig ; továbbá pedig többé-kevésbbé az Ipoly medrének a középvonala. Egyszersmindenkorra le lett a határ rögzítve, és pedig a határmegvonás pillanatában észlelt mederközépvonalban a Csaronda és a Somoskő mellett vonuló Mizsere-patak, nemkülönben a Túr medrének középvonala. A Tisza hajózható szakaszán a határ mindig a kisvízi főhajózóút (chenal de navigation principal) vonala, tehát a sodorvonal ; a Tisza nem hajózható szakaszán a határ a kisvízi meder közepe. A többi vízfolyásoknál a határ kivétel nélkül mozgó, vagyis mindig a meder középvonalát követi az esetleges helyzetváltozásokkal együtt. A magyar-román viszonylatban a Maroson a határ a hajózófőmeder középvonala. A magyar-jugoszláv viszonylatban nyugaton a határt részben az Adorványcsatorna (Lendva-patak) képezi. Az Adorvány-csatornának a Murába való torkolásától a Murának a Drávába való torkolásáig a határ változó, mert a Mura mindenkori főfolyását követi. Azután a határ a Dráva folyása a gyékényesi vasúti hídtól felfelé eső pontig, majd innét kezdve azonos Barcsig a régi magyar-horvát közigazgatási határral, amely jórészt a Zdála-patak mellett vonul, azzal a megjegyzéssel, hogy a Zdála alsó szakasza (a Dombó-csatorna torkolatától kezdve) teljesen magyar területre esik. A régi magyar-horvát közigazgatási határtól kezdve