Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve
349 Mindkét bizottságnak feladata volt elsősorban is szabályzatát megalkotni. A CID szabályzatának megszövegezésénél a legyőzött államok képviselői csak néma szereplők voltak, mert tanácskozási és szavazási joguk nem volt. A CRED alapszabályzat hozása a legyőzött államok teljes jogú részvételével történt. A két bizottság a szabályzatait a párizskörnyéki diktátumok aláírása utáni években alkotta meg Párizsban ; nevezetesen a Szövetségközi Duna-bizottság a Dunára vonatkozó végleges szabályzatát 1921. év július 28-án, a CRED pedig 1923. május 25-én, amely szabályzatok az 1923. évi XIV. t.-c.-kel, illetve az 1925. évi VII. í.-c.-kel iktatódtak a magyar állam törvényei közé. Figyelembevéve, hogy a trianoni diktátum a vízügyi rendelkezéseknek jórészt csak a körvonalait rajzolja meg, míg a végleges rendelkezések megállapítását a bizottságok által hozandó alapszabályzatokra bízza, ezeket — fontosságukra való tekintettel - külön ismertetjük. Mielőtt azonban erre térnénk, szükségesnek tartjuk — a továbbiaknak könynyebb megértése végett— az Európai Duna-bizottságról (CED), mint egy, már régóta működő bizottságról megemlékezni. A CED-et az 1856. évi párizsi szerződés állította föl ideiglenes jelleggel avégett, hogy ez a Duna tengeri szakaszának hajózhatóságát a zavaros politikai viszonyok között is minden körülmények között biztosítsa. Eleinte a CED-ben csak 6 állam képviselője foglalt helyet (Ausztria, Franciaország, Anglia, Oroszország, Törökország, Szárd királyság), míg később, az 1877/78. évi orosz-török háború után, Románia is képviseletet kapott. Bár zilált politikai viszonyok és közbejött háborúk a bizottság kétségtelenül igen hasznos működését sokszor hátrányosan befolyásolták, mégis ennek a bizottságnak érdeme, hogy a Duna tengeri szakaszát — vagyis a Braüa és Sulina közötti részét — a tengeri hajózás részére tényleg hajózhatóvá tette és ily állapotban fenn is tartotta. Az 1918. évi bukaresti béke értelmében a bizottságban csakis a parti államoknak volt képviseletük. A versailles-i béke szerint a bizottságban most már csak egy parti állam : Románia és mint nem parti államok : Anglia, Franciaország és Olaszország foglalnak helyet. Újabb államoknak a bizottságba való felvételét a trianoni diktátum 285. cikke, illetőleg a Duna-egyezmény 4. cikke szabályozza. Itt jegyezzük meg, hogy bár több állam ki tudja mutatni (Görögország, Németország, Magyarország), hogy a Duna tengeri szakaszának forgalmában kellő érdekeltséggel bír, mindezideig még egy állam sem tudott bejutni a CED-be, mert fölvételét egyhangú határozattal biztosítani nem tudta. Ezekután térjünk át a bennünket közelről érdeklő, előbb említett bizottságok alapszabályainak ismertetésére. II. A DUNA-EGYEZMÉNY (DUNA-STATUTUM) RENDELKEZÉSEI. Az egyezmény öt részből és a hozzácsatolt zárójegyzőkönyvből áll. Az I. Rész (A Dunára vonatkozó általános határozatok. 1—3. cikkek) I- cikke a dunai hajózás teljes szabadságát mondja ki Ulmtól a Fekete-tengerig a 23. és 43. cikkekben foglalt kikötések figyelembevételével. A II. cikk megállapítja a Dunának nemzetközivé tett víziúthálózatát ; nemzetközi jellegűvé vált tehát :
