Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Kun László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve

VÍZÜGYEINK NEMZETKÖZI SZEMPONTBÓL NÉZVE. írta : KUN LÁSZLÓ. BEVEZETÉS. Köztudomású, hogy a háború előtti Magyarország egész terjedelmében — a Poprád és Dunajec folyók, valamint az Adriába torkoló néhány jelentéktelen patak vízgyűjtőjének kivételével — a Duna-medencéhez tartozott. Mindazonáltal nemcsak ezért minősítette Elisée Reclus, a nagy francia földrajztudós a sokszor idézett mondásával Magyarország területét a legtökéletesebb vízrajzi egységnek, hanem azért is, mert hazánk nemcsak a Duna-medencéhez, hanem majdnem teljes egészében ennek egy részéhez, a Kárpátok övezte vízgyűjtőhöz tartozott, amelyet az előbb említett vízfolyásokon kívül csupán két folyó — az Olt és a Zsil - - hagyott el. Magától értetődik, hogy ilyen földrajzi és vízrajzi adottság következtében víziügyeink intézésében — a magyar-osztrák határt képező Morva-folyó szabályozási munkáitól eltekintve — a háború végéig teljesen függetlenek voltunk és vízügyi szolgálatunkat működésében nemzetközi szempontok figyelembevétele nem befolyásolta. A trianoni diktátum azonban egyszerre más helyzetet teremtett. A jelenlegi határok néhol vízfolyásokat vágnak keresztül, máshol pedig — rövidebb-hosszabb úton — vagy a folyamoknak sodrát, vagy a folyóknak és patakoknak középvonalát követik. Ezenfelül, lévén Alföldünk az ármentesítő, lecsapoló és belvízlevezető társulatok hazája, a határok ezeknek érdekeltségi területeit — tekintet nélkül az egységükben rejlő közérdekre — keresztül-kasul szelik. Az elmondottakból következtethető, hogy már az országhatárnak helyzete folytán sok államközti elintézni való ügyünk lesz szomszédainkkal. A most említettekhez járul még azonban az a körülmény is, hogy az ententehatalmak Trianonban, valamint a többi békediktátumban a Dunát és jórészt az egész víziúthálózatát hajózás szempontjából nemzetközivé nyilvánították. Ez a második körülmény ismét számos nemzetközi ügy forrásává vált, éspedig nemcsak a voltaképeni víziügyi műszaki téren, hanem ami a hajózást — tehát a forgalmi és kereskedelmi érdekeket — is illeti. A trianoni békediktátum megalkotásakor uralkodó gondolkodásmódot és a szerződések átgondolásában elkövetett föliiletességet mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a határok új vonalzásából eredő, rendkívül sok közös víziügy elintézésére hivatott alkalmas, államközti, avagy nemzetközi bizottság fölállításáról a diktátum első szövegezésében az entente-hatalmak nem is gondoskodtak. Kevésbbé állapítható meg ez a fölületesség Magyarországgal szemben (természetesen csak ami a bizottság megalkotásának puszta tényét és nem ami a legyőzött