Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése
338 perces időszakos öveket határolnak, vagyis a terület hat övre van felosztva. Ekkor az esőzés kezdetétől számított első öt perc alatt csak a közeli első övről, az 5—10-ik perc alatt az első és második övről folyik le víz a vizsgált szelvényig, és így tovább ; a legtávolabbi hatodik övről pedig csak 25—30-ik perc alatt érkezik le víz. A 30-ik percben lefolyó vízmennyiség helyes értékét úgy kapjuk meg, hogy az egyes övekről lefolyó mennyiségeket összegezzük, figyelembe véve azt, hogy az első övről a 25— 30-ik perc között hullott, míg a hatodik övről az első öt perc alatt hullott esőből lefolyásra kerülő víz érkezett le. Világos tehát, hogy az egyes övek területén más és más lefolyási százalékkal kell számolnunk, amire nézve a 4. sz. táblázat nyújt adatokat. Elképzelhetjük, hogy adott esetben ezt a számítást végre is tudjuk hajtani, azonban abból a célból, hogy ezen az alapon általános számítási eljárást állíthassunk fel, egyszerűsítő feltételezéseket kell bevezetnünk. Ha a városi csatornavonalak vízgyűjtőterületeit szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy azok a legtöbb esetben közel állanak a hosszúkás négyszögalakhoz, tehát további vizsgálatunknál erre a mértani alakra szorítkozunk. Ami pedig a lefolyás folyamatát illeti, tételezzük fel, hogy a lefolyás sebessége a vizsgált csatornaszakasz gyűjtőterületén és magában a csatornában is egyenletes. Ezektől a feltételezésektől lényegesen eltérő esetekben az alább kifejtendő számítási eljárást megfelelő módosítással alkalmazhatjuk. Hosszúkás négyszög alakú gyűjtőterület és egyenletes lefolyási sebesség feltételezése mellett az egyes öveket határoló idő-vonalak a vizsgált szelvényből, mint középpontból rajzolt párhuzamos körívek lesznek. Nem követünk el lényeges hibát, ha ezeket a köríveket a csatorna tengelyére merőleges, illetve a négyszög rövidebbik oldalával párhuzamos egyenesekkel helyettesítjük. Ilyen egyszerűsítésekkel az egyenlő időközöket jelentő idő-vonalak a hosszúkás négyszög alakú gyűjtőterületet egyenlő övekre osztják, ami egyszerű gyakorlati számításra ad módot. Vegyük mármost alapul a 4. sz. táblázat adatait és számítsuk ki külön a vízhatlan felületre és külön a kötött talajú vízátbocsátó felületre érvényes átlagos lefolyási tényezőket, a vízgyűjtőterületnek a megadott időtartamok szerinti övekre való beosztásának számításba vételével. Az 5. sz. táblázatban a vízhatlan felületre és a 6. sz. táblázatban a vízátbocsátó felületre végzett számításokat foglaltam össze. A számítás menete a következő. Ha a t 1 esőzési időtartamnak megfelelő lefolyási tényező С l és a t l idővonal által határolt öv területe P 1 % az egész vízgyűjtőterülethez viszonyítva, akkor a C 1.P 1 szorzat adja az 1. öv lefolyási tényezőrészletét százalékban. Ezeknek a szorzatoknak az összege adja az egész gyűjtőterület átlagos lefolyási tényezőjét százalékban. Lesz tehát h О ! С, t, 'n С, Tl P, n Átlagos lefolyási tényező %-ban = 2 УС п . P t
