Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

3-4. szám - Szilágyi Gyula: Városi csatornák méretezése

324 Balatonkenese kikötőjén teljes mértékben igazolódott az az igazság, hogy végeredményben legtöbbe kerül a nem ellenálló és legolcsóbb anyagból, a fából készült kikötő. Ezt a fakikötőt már többízben elvitte a Balaton jégtorlódása s a fürdőhely évekig állott kikötő és hajóforgalom nélkül. 1927-ben a rendelkezésre álló 24,000 P-ből ismét csak fakikötőt lehetett építeni s az már 1934-ben annyira tönkrement, hogy évenként a jég megindulása után csak költséges munkával lehet ismét üzemképes állapotba hozni s nincs messze az idő, amikor a cölöpök teljes elkorhadása miatt a kikötőt ki kell kapcsolni a forgalomból. Az 1938. évi februári jégzajlás a kikötőt ismét erősen megrongálta, úgyhogy helyreállítása a hajózási idényre kétségessé vált. Balatonkenese fővárosi üdülőhely kis kikötőmedencét létesített, amely tulaj donképen csak csónakmenedékhelynek tekinthető, mert már közepes vízállásnál oly sekély a bejáratban a víz mélysége, hogy menetrendszerű személyforgalmat lebonyolító legsekélyebb merülésű hajók sem tudnak bejárni. A bejáratban a hajózáshoz szükséges vízmélységet csak állandó kotrással lehetne fenntartani, ez pedig nagy költséggel jár. Ez a mintaszerű balatoni üdülőhely megérdemelné, hogy minden vízállásnál használható kikötőt kapjon. A székesfőváros Jóléti Intézménye már évek óta foglalkozik a kikötő kiépítésének tervével, azonban fedezet hiányában eddig nem állt módjában a tervet megvalósítani. Balatonkenesétől Siófokig terjedő 25 km hosszú part mentén több kikötő jelenleg nincsen. Az ismertetett kikötők elrendezését, felszerelését, berendezését és méreteit a kikötőkről közölt részletes helyszínrajzok és az ahhoz tartozó magyarázó táblázatok tüntetik fel. A meglévő kikötőknek fentiekben történt ismertetése után foglalkozni kívánunk a jövő feladataival is. 4. A JÖVŐ FELADATAI. Jelen közlemény keretében nem ismertethetjük a Balaton viziépítésével kapcsolatosan elvégzendő kutatások és megfigyelések módszerét és részletes programját, meg kell azonban jegyezni, hogy a Balaton vízviszonyainak rendszeres méréssel való megfigyelése, a vízállások szabályozása, a partrendezés, partbiztosítás, iszapvándorlás, vízlevezetés és talaj vízmozgások terén eddig csak megkezdett, de még sok időt és fáradságot igénylő munkát feltétlenül s rendszeresen tovább kell folytatni. Az ezen a téren elért eredményeket feldolgozva közkinccsé kell tenni. A Balaton viziélete és forgalma szempontjából a legfontosabb feladat a Sió torkolati zsilip, az ezzel kapcsolatos vízerőtelep, az átrakodó kikötő és hajójavító dokk megépítése volna. A Balatonnak a nemzetközi viziúthálózatba való bekapcsolása, a Balaton mellett lévő bazaltnak és vörös építőkőnek az olcsó viziúton való megmozdulása, a rövid fürdőévad után tétlenségre kárhoztatott balatoni hajózás munkaalkalma, a vizitúrista forgalom útjának megnyitása, a Balaton vidékének élelmiszerrel való olcsó ellátása, a vizierőkihasználás, stb. stb. mind olyan elsőrangú fontosságú feladat, amely érdekében a Sió hajózhatóvá tételét a balatoni gazdasági, fürdő és túristaélet pontjából a legsürgősebben meg kell oldani.