Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - Szakirodalom
275 méreteivel állván összefüggésben, a szárnyegyenlet meghatározásánál a kipúposodásnak megfelelő pontokat figyelmen kívül kell hagyni. Ecélból a szerzők megkísérlik a megzavart egyenletszakasznak számítás útján való előzetes meghatározását. Elméleti képletük, amelyben a csatorna vízmélysége és szélessége, a szárny és tartórúd vízbemerült részének a mozgás irányára merőleges vetülete, a sebesség és a nehézségi gyorsulás szerepel, csak alakilag helyes; gyakorlati célra közelítő tapasztalati képletet szerkesztettek, amelyből a kipúposodás tetőpontja és terjedelme számítható. (Bennünket ez a kérdés hitelesítőcsatornánk célszerű méretei és a folyóinkon előforduló kisebb sebességek miatt közelebbről nem érint.) Figyelemreméltó a vizsgálódások másik csoportja, amely kimutatta, hogy az újabb szerkezetű szárnyaknál, amelyeknél a vitorlatest csapágyai olajban futnak, az olaj nyúlóssága (vizkozitása) lényegesen befolyásolja a szárnyegyenletet. Különféle olajok használatánál az eltérés (dv) értéke elérheti a 2 cm/mp értéket is, ami különösen 1 m alatti sebességeknél okozhat érzékeny hibát. (A Magyarországon csak néhány példányban használatos Ott-féle, V. mintájú szárnyakat célszerű mindig ugyanazon olajjal tölteni !) Végül igen fontos annak az eldöntése, hogy milyen hiba származik, ha a víz sodra ferdén éri a szárnyat. (A Magyarországon használatos szabadon beálló szárnynál hasonló kérdés merül fel akkor, amikor nem a mérési szelvényre merőleges sebességet, hanem a ferde sodor sebességét méri a szárny.) Ha a sodor a szárnytengellyel « szöget zár be, a szárny lassabban forog és egyenlete olyan egyenessel fejezhető ki, amelynek hajlása b 0 helyett ba cosa. Ha n = 0°, cos n —-- 1 és b a= b 0. Ha azonban «>0°, akkor b acosa>b 0 és az eltérés «-val erősen b a cos n — b 0 növekszik. A vizsgált eseteknél a — eltérés « = 10 , 20 , 30 -nál rendre 0-4— b 0 3-5%, 0-7—1 1-6% és 16-6—25-2% között volt. Az alsó határértékek háromküllős, védőgyűrűvel ellátott szárnyakra adódtak. Az eredményekből azt a gyakorlati szabályt kell leszűrnünk, hogy <t>10° esetben már számottevő hibával mérünk ; ilyenkor szabadon beálló szárnyak esetében (pl. folyami méréseknél) a mért sebességet cosa-val meg kell szoroznunk. Evégből « értékét mérés közben becsléssel meg kell állapítani és feljegyezni. Dr. Lászlóffy Woldemár. Charles F. Brooks és Alfred H. Thiessen : Az Északamerikai Egyesült Államok nagy árvizeinek meteorológiai okai. (The meteorology of great floods in the eastern United States.) The Geographical Review, XXVII /2. 269—290. old., 19 ábra. New-York, 1937. Az egész világot megrendítő nagy amerikai árvízkatasztrófák okait elsősorban az Egyesült Allamok szélsőséges éghajlati és időjárási viszonyaiban kell keresnünk. A sarkvidékkel kapcsolatos és a sarki hideg légtömegek által gyakran elárasztott szárazföld partjai mellett húzódik északra az Atlanti-óceán legmelegebb áramlata, a Golf-áram. Ez felmelegíti délen a Ivaraib-tenger, keleten pedig a Bermuda szigetek körül az amúgyis páradús óceáni légtömegeket, melyek így méginkább párával telítve áramlanak az északamerikai szárazföldre. Ahol a páradús óceáni légtömegek szembetalálkoznak a hideg sarki áramlattal, ott az előbbiek természetesen az utóbbiak felé szorulva, hirtelen lehűlnek és páratartalmuk nagy részét leejtik. Ez a magyarázata annak, hogy miért esnek az Egyesült Államokban annyival havesebb záporesők, mint az európai kontinensen, ahol nem igen találkoznak össze ennyire különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegek. Hogy mekkora víztömegekről van itt szó, azt megtudjuk, ha meggondoljuk, hogy a telített meleg trópusi levegő oly mértékben tágul ki és hűl le felemelkedése közben, hogy például háromkilométeres emelkedés közben páratartalmának kb. háromnegyedrésze csapódik ki. Mivel egy mondjuk 25 C°-os, 3 kilométer vastag, telített óceáni légréteg minden négyzetkilométernyi terület fölött mintegy 28.000 tonna vízpárát tartalmaz, ha ez a légtömeg három kilométeres felemelkedésre kényszerül, mintegy 20.000 tonna víz, vagyis kb. 20 mm-es csapadék hullik alá. A hideg légtömeg felső határfelületének lejtője általában 1 -2% szokott lenni, amiből következik, hogy az előbb említett háromkilométeres emelkedéshez szükséges, hogy a szél vízszintes értelemben 150—300 kilométerrel tolja el a meleg légtömeget, ami azt jelenti, hogy már óránként 0—12 kilométeres szélsebesség esetén is egyetlen nap leforgása alatt 17*
